Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)

1983-09-01 / 1. szám - Sz.J.: Az oktatás és nevelés egybekapcsolása / Figyelő

Mariáši elvtárs lendületes munkáját a katonai szolgálat sem szakította félbe. Itt lépett a párttagok sorába, a leszerelés után pedig a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán tanult tovább. Ez az elhatározás, tekintve elfoglaltságát, s azt, hogy ekkor már a család gondja is az övé volt, próbára tette szívósságát, kitartását. Az övét is, meg a feleségét is, aki szintén pedagógus, s aki éveken át vállalta a lemondást és a gyerekek nevelésének gondját A főiskola elvégzése után, 1965dől lett a pionírház igazgatója. Itt akkor még csak kezdődött a munka, s eredményei egy ideig csupán az igyekezetét tükrözték. Eltartott bizony néhány évig, míg az itt dolgozók kialakították saját munkastílusukat, s olyan eredményeket tudtak felmutatni, amelyekre felfigyeltek a járás elöljárói. Ma 14 tagú állandó kollektíva dolgozik a pionírokkal; ebből tizenketten nagyon jó munkát végeznek, melyet a kerületi úttörőtanács is elismeréssel figyel.

— Persze — mosolyodik el MárÜási elvtárs —, nálunk sokszor képtelenség nyolcórás munkaidőben gondolkodni. Két nyelven folyik a munka, s az ezzel járó pluszt, fordításokat, nyomtatványok biztosítását, magunknak kell elvégeznünk. Ha viszont az ember okosan osztja be az idejét, még jut szórakozásra, tanulásra is. Én a magam részéről „örök diák“ vagyok — hunyorít tréfásan. Munkám mellett elvégeztem a marxista esti egyetemet, 1978-ban a Komenský Egyetemen a történelem-filozófia szakot. Megvallom, meg is szoktam az állandó elfoglaltságot, a szombati, vasárnapi tanulást.

— Nagyon szeretem a munkámat. A pionírház szakkört tevékenységét a városi nemzeti bizottsággal karöltve dolgoztuk ki. A politikai nevelő munka terén igyekszünk a program szerint előírt anyaghoz vonzó kiegészítést Is adni.

Sajnos, jelenlegi munkakörülményeink nem a legjobbak, ugyanis meglehetősen nehéz minden szakkört egy fedél alól irányítani. A járás területén hét épületben folynak a különböző klubfoglalkozások. Jól dolgozik a vízl- sportközpont, szép eredményeket érnek el a birkózók, az asztaliteniszezők, a rádióamatőrök, a modellezők. Versenyzőink nem egy sportágban országos szinten is az élmezőnyben küzdenek. Az élénk sporttevékenység mellett ápoljuk a hagyományokat, ének-, vers-, prózamondóink különböző rendezvényeken öregbítik a pionírház hírnevét, tánccsoportunk tagjai is jól dolgoznak. A szétszórtság részbeni megszüntetését az új pionírház átadásától várjuk, ihfrsz a régi épületet a szó szoros értelmében kinőttük. 600—700 pionírt foglalkoztatunk, s a velük való munkába mintegy 250 felnőtt is bekapcsolódik. Ugyanis a szakkörök legjobb, pionírsorból kinőtt egykori tagjai is velük dolgoznak.

Kérdésemre, hogy miért érdemes mindezt csinálni, nem késik a válasz: — Meggyőződésem, hogy a társadalom, amely hasznos elfoglaltsággal jóra, szépre, hasznosra tanítja ifjú tagjait, a jövőben mindezt kamatostul kapja visssza. Én is látom magam mögött — és ami még nagyobb öröm —, magam előtt azokat, akiket tanítottam, irányítottam. Élvonalbeli sportolókat, sport- szervezetek edzőit, városunk, járásunk tisztségviselőit. Jó érzés az is, hogy a munkámat távlatilag fel tudom mérni.

S tegyük még hozzá: kétségkívül jó érzés ez azok számára is, akik Má- riási Lászlóval dolgozhattak, tanulhattak tőle, akiket szívósságának, elkötelezett munkájának példája ösztönzött kitartásra.

Kosa Karola