Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)

1984-04-01 / 8. szám - Sz.J.: Könyvekről / Könyvekről

Egész fiatal pedagógusként jegyezte el magát a mozgalmi élettel és a kulfúrmunkával. Aktívan tevékenykedett a Nőszövetségben — 1971- tő: elnökségi tagként dolgozik —, az ifjúsági szervezetben, s nagy szenvedélye a színjátszás volt. Nyolc évig dolgozott a dunaszerdahelyi színjátszócsoport vezetőjeként. Mindemellett tanult, 1963-ban beiratkozott a Nyitrai Pedagógiai Fakultásra, s elvégezte a magyar-szlovák szakot. A tanulás mellett szívesen járt faluról falura a gyerekekkel, irodalmi esteket tartottak, színdarabokat adtak elő, s bár sok volt a munka, sohasem mondott nemet, ha szerepelni hívták. Ma is tagja az irodalmi albizottságnak.

Jelenleg — már nyugdíjasként — a 6—7. osztályokban tanít szlovák nyelvet. Igényes, nehéz munka ez, hisz a felvételi vizsgákra külön készítik fel a tanulókat. Büszkén mondja viszont, hogy azok jól megállják helyüket a szlovák sőt a cseh középiskolákban is. Mindig helytállt, megtette a tőle telhetőt. Munkája eredménye lemérhető tanítványai háláján. Asszonylánya — aki beszélgetésünk közben toppan be megnézni, hogy van anyuka — mosolyog, amikor édesanyja megemlíti: Emlékszel,

milyen féltékeny voltál kiskorodban a tanítványaimra?“ Felém fordulva magyarázza: egyre csak azt kérdezte, anyuka, ezek mind a te gyerekeid? Az a hajdani kislány — ma már szintén édesanya — most már más szemszögből nézi a tanító—tanítvány egészséges kötődését, hisz időközben maga is pedagógus lett. Véletlen? Aligha.

Paksi Vilmát faggatom tovább arról, mi jelenti a legnehezebb munkát a számára. Kissé fáradtan elmosolyodik, tűnődik, majd mondja: — A tanítás a legnehezebb, legigényesebb munka. Ezenkívül nagy erőfeszítést igényel a különböző versenyekre való felkészítés. Minden versenyre a legjobb tudásom szerint igyekszem felkészíteni a tanulókat. A Poznaj slovenskú reč versenyben tanítványom, Csiba Ildikó kerületi első lett, Vida Erika és Vörös Enikő csoportban a második helyet szerezték meg.

A vers- és prózamondók versenye is gond, főleg ami a vers illetve a próza kiválasztását illeti. De a járási és kerületi versenyeken is sokszor vagyunk gondban az egyes zsűrik összehangolatlansága vagy következetlensége miatt.

A kollektívát dicséri, majd megjegyzi, hogy sok esetben bizony komoly tanakodás előz meg egy-egy szlovák órát, mert az új koncepció érteimében már nem elég csupán nyelvi órákat tartani, szükség van földrajzi, történelmi, biológiai és egyéb ismeretekre is.

— Hogy érzi magát egy évveíl a végleges nyugalomba vonulás előtt? — érdeklődöm.

— Valójában még bele sem gondoltam. Fájni fog a búcsú, az biztos. De csaknem négy évtizedes munka után mindenkinek nehéz átállítani az életét. Jó lesz az, hogy pihenhetek, de jó érzés a tudat is, hogy ha szükség lesz rám az iskolában, a jövőben is segíthetek.

KOSA KAROLA

Nagy László felvétele