Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1984-03-01 / 7. szám - Szeberényi Z. J.: A felzárkóztatás és a túlterhelés kérdéseiről / Figyelő
szerű működéséhez a megfelelő tárgyi és személyi feltételeket, illetőleg ahol a pedagógusok előítélettel fogadják a korrekciós osztályokból jött gyermekeket, ott önmagában a kisebb létszám nem hozza meg a kívánt eredményt. A szerző vizsgálatai szerint, melyben 11 budapesti korrekciós osztály 122 tanulójának a sorsát követte nyomon, a tanulók 68,8 °/o-a évvesztés nélkül halad, 9,8 % kisegítő iskolába került, 1 év felmentés után került korrekciós osztályba és azután eredményesen haladt 9,01 %, a korrekciós osztály elvégzése után látogatási bizonyítvánnyal ment az első osztályba, majd eredményesen haladt tovább 24 tanuló (19,6 %], többször bukott 2 tanuló (2,4 %). A pedagógiai köztudat a korrekciós osztályok fő célkitűzését kizárólag a tanév- vesztés megszüntetésében, a túlkorosság megakadályozásában jelöli meg. Vannak gyermekek — méghozzá nem kis százalékban —, akiknek nem elégséges az egy tanév a felzárkóztatáshoz. Az ő esetükben felvethető a korrekciós 2. osztályok szervezésének a lehetősége is, bár félő, hogy a hosszabb időre nyúló ^elkülönítésük” nem könnyíti meg, hanem megnehezíti beilleszkedésüket a normál létszámú tanulócsoportba. Ezért célszerűbbnek látszik a korrekciós osztályban eltöltött évet előkészítő évnek tekinteni. Az iskolaérettségi vizsgálati dokumentáció adatainak a csoportosításában (gyakoriság szerint) a következő panaszok fordulnak elő: — Az értelmiségi fejlődés egyenetlenségei, részképességek kiesése: gyenge értelmi képesség, hiányos tájékozottság, bizonytalan számfogalom, rossz logikai készség, az analizáló, szintetizáló gondolkodás nehézségei, memóriazavar. — Figyelemzavarok: a figyelem gyors elterelhetősége, a monotóniatűrés hiánya. (A gyermekek jobb' teljesítményt nyújtanak egyéni vizsgálat alatt,' mint csoportban.) — Gátoltság, nagyfokú érzékenység: halk beszéd, félénk, bátortalan viselkedés. (Sok biztatás és elismerés szükséges a teljesítéshez.) — Gyenge kifejezőkészség: enyhébb és súlyosabb beszédhibák. Beszédgátlás, szegényes szókincs. — Neurotikus tünetek: tie, (az arcizom- zatnak az akarattól független rángatózó mozgása), ujjszopás, éjszakai felriadás, dadogás. — Organikus fejlettség: kisebb érzékszervi fogyatékosságok, koraszülöttség, szülési traumák, csecsemőkori görcsös állapot, gyenge hallás (hallókészülék), mozgássérülés, látászavarok. — Hipermobilitás: nyugtalan magatartás, agresszió. — A környezeti tényezők közül kiemelkedik az ingerszegény környezet, az érzelmi sivárság, a családi nevelés elhanyagolása. Ahhoz, hogy a sokféle módon sérült, az átlagostól eltérő fejlődésű gyermek megállja a helyét az általános iskolában, szükség van a korrekciós osztályokban nyújtható lehetőségekre, de önmagában ez nem elegendő, nem hozza meg valamennyi gyermeknél a kívánt eredményt. Vannak olyan gyermekek, akik fokozott gondoskodást igényelnek a további években is. Ezért lehetővé kell tenni a gyermekek egyéni fejlődési ütemét figyelembe vevő segítségnyújtást. A szerző szerint ilyennek tekinthető a korrekciós osztály mellett a plusz egy év lehetősége is, valamint az iskolai pedagógiai munkával párhuzamosan folyó pedagógiai-pszichológiai fejlesztés. (Horányi Györgyné: Gondolatok a korrekciós osztály funkciójáról, 1983 8. szám, 8—9 o.) j Jednotná škola A jó iskolai teljesítmény feltétele az aktivitás, az önállóság és az alkotókészség. Valamennyi feltételezi a megismerési funkciók megfelelő fejlettségi szintjét. Ha nincsenek egyensúlyban a tanulókkal szemben támasztott követelmények és a tanulók képességei, túlterhelés következik be. Az oktatás és művelődés mai értelmezésével kapcsolatban a túlterhelés legfőbb okát általában a tananyag túlméretezett- ségében látják. Az új koncepció az aktivitást, az önállóságot hangsúlyozza, mert az ismeretek csupán mechanikus elsajátítása célszerűtlen, megterheli a tanulót, és nem hozza meg a kívánt eredményt. A túlterhelés fogalmát a lélektan és a pedagógia a túl hosszúra nyúló megerőltető munka nyomában fellépő, zavarokat előidéző fáradtságként értelmezi, amelyet 221
