Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)

1984-03-01 / 7. szám - Vörös Vince: A munkára nevelés az alsó tagozat osztályaiban

A növénytermesztésre előírt óraszám osztályonként 9 óra (a negyedikben 10 óra). Az óraszámot úgy kell beosztani, hogy jusson belőle őszre is meg tavaszra is. Ezért a körülményeknek megfelelően két részre osztjuk: őszre kevesebbet (pl. 3 órát), tavaszra pedig többet (pl. 6 órát) tartalékolunk. Az ősszel felhasznált órákat a betakarítási munkákra, a tavaszra tartalékolt órákat pedig kertelőkészítésre, ültetésre, palántázásra fordítjuk. Heti egy óra munkára nevelés mellett az egész évre előírt óraszám 35 óra, a rendelkezésre álló hetek száma pedig 40, így az 5 megmaradt órából néhányat még kerti munkákra fordíthatunk tavasszal a mutatkozó szükség szerint. (Szoc. Nevelés 1982—83. XXVIII. 2. sz.)

A tematikus terv aprólékosabb tárgyalása előtt beszéljünk még meg egy fontos körülményt. A technikai csoportra tartozó témakörök időrendi beosztásával kapcsolatban megoszlanak a vélemények. Sokan azt tartják helyesnek, ha az egyes témakörök (apró anyagok, papír, textil, mintázó anyagok stb.) órái váltják egymást: az egyik órán pl. apró anyagokkal, a másikon papírral, a következőn textillel, azután mintázó anyagokkal foglalkozunk, majd ismét mást végzünk. Mások csak akkor térnek rá a következő témakör tanítására, ha egyet már teljesen befejeztek. Ezt azért teszik, mert így alaposabban elő tudják készíteni a témakör adminisztratív részét. Az anyagelőkészítés egyszerűbbé, áttekinthetőbbé válik; az órákat jobban meg lehet szervezni az egymás után következő azonosság és a hasonló szerszámszükséglet szempontjából. Nem elhanyagolható szempont, hogy az egymás után következő azonos témájú órák egymásra kötése, folyamatossága biztosítva van, a tanulók gondolatköre az órán felmerült problémák körül

mozog, s a tanuló is ügyeskedik a hasonló munkafolyamatok végzésekor. Jobban megoldható tehát a rendszeresség és következetesség, s az óra nevelő hatása a témakör azonossága miatt hatékonyabban érvényesül. A tanító ereje és figyelme nem apró- zódik el úgy, mint a témakörök óráinak változtatásakor. Tapasztalatból állíthatjuk, hogy az utóbbi módszer a hatékonyabb és elfogadhatóbb, mivel az alsó tagozatos tanuló jobban beleéli magát abba, amit csinál, sikerélménye nagyobb lesz, átfogóbb képet és ismereteket szerez az anyagról, a megmunkálás technológiájáról. Ezenkívül, ha valamit nem tudtak befejezni az órán összetettebb jellege miatt, azt a következő órán folytatni lehet, tehát még akkor, amikor frissek a szerzett ismeretek.

Amikor tanterv alapján kidolgozzuk a tematikus tervet, tudatában kell lennünk, hogy a tervet nemcsak a magunk számára készítjük. Külső formájának olyannak kell lennie, hogy ne csak a készítője, hanem bárki más az első pillanatra el tudjon igazodni benne.

Nézzünk meg egy ilyen jól bevált tervet, például az első osztályét. Nem kell túl aprólékosnak lennie, csak a tananyag időbeli felosztását kell tartalmaznia. Az egyes oszlopokat a megnevezésen kívül itt még az „abc“ betűivel is jelöltük. Az „a“ oszlopba beírjuk a hónapok nevét. Minden hónapra négy hetet számítunk, kivéve a téli szünet hónapját. A „b“ oszlopba jön az illető hónap heteinek száma. A „c“ oszlopban csak a hét témakör megnevezése szerepel. Annyi sort tartalékolunk minden témakör számára, ahány órát a tanterv előír. Itt aztán lezárjuk a témakört. A ,,d“ oszlopba jön a soros témakör óráinak a száma (mindig élőiről kezdve). Az „e“ oszlopba írjuk be az egész évre rendelkezésünkre álló 35 óra sorszámát, s ezzel összehasonlítjuk a

20Э