Szocialista Nevelés, 1983. szeptember-1984. június (29. évfolyam, 1-10. szám)
1984-03-01 / 7. szám - Pedgógusnapra
Pedagógusnapra Vajon mi az az új, amit pedagógusnapon még el lehet mondani anélkül, hogy ismétlésekbe bocsátkoznánk az önzetlen kötelességtudatról, a pedagógusok önfeláldozó munkájáról? A tévé, a rádió és a sajtó minden március 23-án köszönti hazánk pedagógusait. Újságírók, szerkesztők és iskolaügyi szakemberek hajtanak fejet a mindenkori TANÍTÓ előtt, s ez nem póz, kötelesség, hanem a valódi tiszteletadás gesztusa. Talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy mindnyájunknak volt kedvenc tanítónk, tanárunk, valaki, akire a műló időtől függetlenül szívesen gondolunk vissza, akitől nemcsak a megtanulandókat vettük át több-kevesebb tisztelettel, hanem ellestük mozdulatait, utánoztuk szokásait, vele lelkesedtünk, s ha tudtuk, hogy gondokkal küzd, kedvében akarván járni, jobban tanultunk. Pedagógusaink egy része újabban panaszkodik, hogy a mai gyerekek, a mai ifjúság már nem tud úgy lelkesedni, ahogy annak idején ők tudtak. Egyre gyakrabban halljuk, hogy veszendőben a pedagógiai tekintély. Nem vitatható: napjaink értékrendszere változóban van, s nem biztos, hogy az új értékrendszerben a valódi értékek rögtön az őket megillető helyre kerülnek. Elhamarkodott lenne viszont idő előtt általánosításokba bocsátkozni. A tapasztaltabbaknak van igazuk, amikor azt állítják, hogy a valódi értékeket előbb-utchb mindnyájan megtanuljuk a helyükre rakni. Persze, nem mindegy, mikor következik be az „utóbb“. Pedagógus ás a diák esetében ez jelenthet éveket, évtizedeket is. A ma pedagógusának és diákjának nincs könnyű dolga. Mindkettőnek elsődlegesen fontos teendője, hogy napjaink információözönében tájékozódni tudjon; az előbbié azért nehezebb, mert neki, a pedagógusnak kell megmutatnia a helyes útirányt tanítványának. A felelősség egyre nagyobb, egyre kevésbé bocsátjuk meg önmagunknak a tévedéseket. S hogy állunk tekintély dolgában? Ügy véljük, a mindenkori tekintélyt — tehát a pedagógustekiníélyt is — mindenekelőtt az eredmények — esetünkben a tanulók, az iskola eredményei — alapozzák meg. Az olyan iskolába, melyben jó a pedagógus összmunkája, a napközis pedagógus együtt dolgozik az osztálytanítóval, az osztályfőnök nemcsak uedasóu^s. hanem a tanulók bizalmasa és a pályaválasztásra nevelés folyamatában tanácsadója, amelyben a gyerekek érdeklődési körét összhangba tudják hozni a társadalmi igényekkel, ahol érdekes és sokrétű az érdekköri munka, szívesen íratják be a szülők gyermekeit. Meg kell viszont jegyeznünk, hogy minden esetben fokozódik az iskola iránti bizalom, ha a szülők ismerik az iskola eredményeit, becsülik az ott tanító pedagógusok lelkiismeretes munkáját. Kemény, elkötelezett munka vár a jövőben is a pedagógusokra. A júniusi országos tanácskozáson mód nyílik arra, hogy nyílt fórumon is megvitassák gondjaikat, közösen tervezzék el a jövőt.. Munkában nem 193
