Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1983-01-01 / 5. szám - Sz.J.: Az anyanyelvi nevelésről / Figyelő
FIGYELŐ Az anyanyelvi nevelésről A TANÍTÓ Az alsótagozati oktatás népszerű havilapja az elmúlt évben a megszokott rovatok mellett külön figyelmet szentelt a nemrégiben bevezetett tankönyveknek, munkafüzeteknek és segédleteknek „Tankönyvek a gyakorlat mérlegén” című rovatában. Számos igen éles hangú írás elemzi az új tankönyvek nyelvi színvonalát, nyelvészek, újságírók, gyakorló pedagógusok szólalnak meg egy célból: nem tűrhető el a hibák tömkelegé az új oktatási dokumentumokban. Mint Szende Aladár írja a 6—7. számban, a tankönyv szerzője önkéntelenül is beavatkozik a nyelvi nevelés folyamatába, mégpedig mintaszerű szövegeivel építő, hibás vagy szürke szövegeivel romboló hatással. Ez utóbbi esetben nemcsak gondatlanságot követ el, hanem vét az ellen az általános nevelési feladat ellen, amely szerint minden szaktanár kötelessége tanítványainak nyelvi képességeit fejleszteni, finomítani, tehát nyelvhasználatukat lelkiismeretesen gondozni. A tankönyvszerző a tanulóval kommunikációs kapcsolatba kerül, s ez megköveteli tőle a hézagtalan folytonosságot mind a tantárgyi fogalomrendszer adagolásában, mind a szövegformálás módjában. Ez utóbbi követelmény anyanyelvűnknek nemcsak szabályos használatát jelenti, hanem stilárisan is célszerű, sőt nevelő igényű kezelését is. Anyanyelvi műhelyünk címmel Solymár Istvánná számol be az új olvasókönyv bemutatásáról a negyedik osztályban. Mint írja, a tankönyv megfelelő környezetének a megteremtésével emeljük hatásfokát, érzelmi-gondolati többletet adunk. Nemcsak a tankönyv, az egész anyanyelvi koncepció új. A feldolgozást segítő anyagokat taglalva a szerző megállapítja, hogy a nyitott könyvespolchoz ma már hozzátartoznak a lemezek, diafilmek, képzőművészeti és nép- művészeti alkotások, zeneszerszámok, bábok stb. Az új olvasókönyv könyvi környezete sem lehet már a régi, s nemcsak lexikonok sorával bővül, hanem hely kell a játékos sikerkönyveknek, képzőművé- szottel, népművészettel, zenével foglalkozó műveknek is. A polcok oldalán függjenek a rádió és a tv figyelőszolgálatának aján- la’ai. A meseláda publicisztikai szövegekkel, folyóiratkivágásokkal, olyan tanulási segédletekkel bővült, amelyek a legfrissebb folyamatos, de szelektív információbefogadást szolgálják. A polcok keretrészét díszíti a versfa. Faragott boton zöld levelek megtanulandó verscímekkel, szövegekkel. A megtanultakat levélről gyümölcsre váltjuk. Szerves része az anyanyelvi munkának a báb- és minfázósarok, a játszósziget is, növelik a szaktermi lehetőségeket, a tankönyv inspirálta megfigyelést és alkotást. A szókincsfüzet az új szó- és kifejezés- készletek azon részét tartalmazza, amelyek mindenképpen magyarázatra szorulnak. Nyelvi variációs feladatok megoldásában is jó szolgálatot tesz. A tantárgycsoportos oktatás lehetőséget nyújt az alsó osztályokban is az anyanyelvi szaktanterem kialakítására. Ez szinte állandó könyves nyelvi környezetet jelenthet, amelynek atmoszférája nyelvi tevékenységek végzésére ösztönözhet, ahol nemcsak névlegesen önálló a tanulói munka. S ez a tanulási esély egyenlőséget nyújthat a tehetséges, de művelődési szempontból hátrányos helyzetben levő tanulók és az átlagosnál nyitottabb kreatív gyermekek számára is. Nincs csak „egyetlen megoldás”, de van „alkotóműhely” mindenki számára, személyisége, adottságai kibontakoztatásához. Meg kell értetni a tanítványainkkal, hogy a helyes nyelvhasználat, az anyanyelv gondozása, a jó helyesírás érték. 158
