Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-11-01 / 3. szám - Szép Ferenc: Az új koncepció és a tervezés
konzekvenciái vannak. Erre pedig nagyon jó a tanítási óra. A szervezett, jól motivált munka jó tanulókat nevel, a jó órák, a jó tanulók mögött valahol mindig ott van a jó tanító is, a jó iskola mögött a jól felkészült tantestület, csak nem mindig szokták észrevenni ... Igen sokat írnak a tanulói képességek fejlesztéséről, a személyiség alakításáról. Valóban ez az elsőrendű feladat: kifejlesztett ké pességek és a jellem. A kettő együtt igen fontos. A tanuló felnéz a tanítóra, ha nem unott arcot lát, ha nem monoton szöveget hall, hanem gondolkodva, vidáman, felszabadultan, értelmesen tevékenykedhet. A felkészülést továbbgondolva a megértés is a központi kérdések közé tartozik. Az óra elején ki kell derülnie az előző óra megértésbeli problémáinak, mert ezek gátjai lehetnek a további haladásnak. Ha ilyen problémák folyamatosan elintézetlenül maradnak, néhány tanuló hátrányos helyzetbe kerül, kerülhet. Ezt nem szabad a tanulóra, szülőre hárítani, ez az iskola, a tanító módszertani hibáira vezethető vissza. Igaz, nagyon hiányzik a pótóra, a tanítónak kevés lehetősége van, éppen ezért a tanóra kihasználása e szempontból is igen lényeges feladat. Ha a tanuló „következetesen“ nem érti a tananyagot, lemarad. Ha lemarad szembefordul. Szembefordul mindennel, iskolával, tanítóval, művelődéssel. Ez az utóbbi a legveszélyesebb, hiszen az iskolának éppen az a feladata, hogy önművelésre, a kultúra szeretetére neveljen. Nagy baj, ha a felnőtt ember nem hajlandó az önművelésre. A vonakodás oka ilyen esetben talán valahol az iskolában található. Ezért hangsúlyozzuk: tanulni kell az előző órai hibákból, de akkor a felszínre kell hozni a problémákat. Csak a megértésbeli problémák, zavarok leküzdése után lehet előbbre lépni. Tudjuk például: évekig tanítjuk a múlt időt, az igeragozást, súlymértékeket, egyszeregyet mégis bizonytalanul tudják, rosszul alkalmazzák. Ilyen esetben nyilvánvaló hogy valahol didaktikai, módszertani hibát követtünk el egyszerre többen is abban, hogy a felkészülés során a megértés, rögzítés, alkalmazás, önállóság terén valami kimaradt. Tanítóink lassan elfelejtik a pedagógia története folyamán kialakult óra- típusokat. Nem óhajtom őket fetisizálni, de aki alkotó módon formát akar bontani, az ismerje azt, amit bontani akar. Helytelen, ha a kezdő, de akár a régebbi tanító nem ismeri az alapvető követelményeket, a régi óra struktúráit. Ha jól ismeri, bontson, ha tud, ha nem tud bontani, tudja használni az alaptípusokat! Néha bizony receptet kell adni a tanulónak is a tanuláshoz, a tanítónak is a tanításhoz. Egy kezdő, fiatal tanító számára az alapóratípus ugródeszka, amelyről elrugaszkodhat. Régen lezajlott a Köznevelés hasábjain a számonkérésvita, melyben megállapították, hogy a hosszú számonkérés „rosszindulatú daganat“ az óra testén. Mit tapasztalunk ma? Ez a „daganat“ elpusztítja nemcsak az órát, hanem a tanulók ambícióját, életkedvét, kultúrszomját, eleve lerombolja a következő órát, hiszen nem lesz miről értekezni, a tanuló teljesen magára marad otthon. A rossz eredmény ilyen körülmények között nem kétséges. Tehát a téma ma is időszerű, sőt időszerűbb, mint valaha, hiszen az új koncepció hatékonyabb órákat követel. A tanítási órán gazdálkodni kell az idővel! Alapos felkészülés szükséges, határozott álláspont: mire menynyi időt használhatunk. Előtérben a megértés, az alkalmazó ismeretszerzés, rögzítés, önállóság — alapja a gondolkodás, a megismerés dialektikus útjának végigjárása. Erre idő kell! Nézzük meg, hogyan írnak le egy hagyományos kombinált órát a szak- könyvek: 1. az írásbeli házi feladatok ellenőrzése, 2. a tanulók tudásának ellenőrzése az előző órai anyagról, 3. célkitűzés, motiváció, 4. az új anyag feldolgozása 71
