Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1983-04-01 / 8. szám - Vida, Jozef: Az erkölcsi nevelés hatékonysága
való viszonyban nem lehet eléggé hangsúlyozni az alkotni vágyás fontosságát, végső soron az élet értelmét. A szükségletek, mint ismeretes, közvetlenül összefüggnek az emberek beállítottságával. A személyiség fejlődésének és alakulásának folyamatában a személyiség szükségletei nemcsak tartalmukban, hanem felépítésükben is változnak. A személyiség fejlettségét a szükségletek minősége és társadalmi értéke határozza meg. A nevelés szempontjából jelentős az a tény, hogy az új szükséglet kialakulása rendszerint a megfelelő készség, szokás és tulajdonság kialakulásához vezet. A szükségletek a motívumok, ill. a motiváció meghatározói. Az ember tevékenységének, tetteinek többsége tudatos (akaratunktól nem független), tehát motivált. A motívumoknak és a motivációnak a nevelésben is rendkívüli szerepük van. Hogyha a pedagógus a tanulót bizonyos vétségért szigorúan megbünteti anélkül, hogy a motívumokat ismerné, súlyos hibát követ el. A motívumoknak azonban elsősorban a személyiség tulajdonságainak a kialakulása szempontjából van döntő jelentőségük. Sz. L. Rubinstejn szerint a helyzetmotívumok bizonyos körülmények között általános motívumokká válnak. Az általános motívumok alkotják a tulajdonságok lényegét.2 A nevelőhatás hatékonyságát nem értékelhetjük objektívan, ha nem ismerjük azokat a valódi okokat (motívumokat), amelyek a tanulókat vagy közösségeket egy bizonyos magatartáshoz vagy tetthez vezetik. A nevelési gyakorlatban mindmáig kevésbé használjuk ki a motívumok harcának elméletét. Mindennek a nevelés módszertana szempontjából nagy jelentősége van. A szükségletek és a motívumok közötti kölcsönös összefüggések és kapcsolatok szempontjából az egész folyamat folytatódik, mert minden motívum bizonyos cél elérésére irányul, s ezáltal rendszerint a következő lépés az elhatározás, majd a tett, a cselekvés, ezután következik a magatartás vagy cselekvés esetleges korrekciója, esetleg anticipációja. Elsősorban az állama polgári és erkölcsi szempontból tudatos cselekvést várjuk el, olyat, amely megfelel a szocialista társadalom normáinak és értékeinek. Az erkölcsi nevelés folyamatának sikeres szervezése, irányítása és értékelése szempontjából fontos a neveltre vonatkozó erkölcsi fejlődés törvényszerűségeinek az% ismerete, lehetséges és fontos tevékenységek, valamint a feltételek figyelembevétele. A nevelés ugyanis csak abban az esetben lehet hatékony, ha az egész fejlődés elérhető szintjét figyelembe véve képes felfogni a nevelésben a vele szemben támasztott követelményeket, ha el tudja őket fogadni, és magatartását képes ezeknek megfelelően szabályozni. A kisgyermekkorban kezdődő erkölcsi fejlődésben nagy jelentősége van a kisgyermeknek az édesanyával, az apával vagy más felnőttel kialakított érzelmi-szociális kapcsolatának és az ezzel együtt járó aktív tevékenységnek. A hároméves gyermeknél már az altruisztikus érzelmek is kezdenek megnyilvánulni. A három — három és fél éves gyermek már empátiát is ki tud fejezni. A gyermek érzelmi világával párhuzamosan ebben a korban ügyelnünk kell a higiéniai-társadalmi szokások kialakítására is. A legtartósabb szokások azok, amelyek a gyermekek három- és hatéves kora között alakulnak ki. A gyermekek erkölcsi elképzelései aszerint alakulnak ki, milyen magatartást tanúsítanak a felnőttek, hogyan értékelik a gyermek tevékenységét, azaz aszerint, milyen erkölcsi-szociális tapasztalatokra tesz szert a gyermek. A gyermek 4—5 éves korában megszilárdul a velük egyidős játszótárs utáni vágy, ami azt jelenti, hogy kialakulhat a meghitt barátság, a játéktevékenység folyamán megszilárdulhatnak a pozitív szociális megnyilvánulások, serkent227
