Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)

1982-09-01 / 1. szám - Tankó László: Megjegyzések a magyar irodalom gimnáziumi tantervének nyilvános vitájához

repe és feladata van, nevezetesen az, hogy mintegy hidat, átmenetet képezzen az irodalomtörténeti és irodalom- elméleti fokról fokra, a művészet egészétől eljutnak az irodalom fogalmához, társadalmi szerepéhez, mint a kommunikáció egyféle eszközéhez. Ezek nélkül sokkal nehezebb lenne az irodalomtörténeti kezdés, a műelemzés stb. El kell még mondani, hogy az elméleti szöveghez irodalmi szemelvények járulnak, hogy a fejezetek nem terjedelmesek és nem annyira elvontak, hogy azokat a tanulók ne tudnák megérteni, felfogni. (Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy hasonló esztétikai bevezetőre a magyarországi irodalomtanítás 12 órát fordít.} Egyébként kísérleti tapasztalataink sem szóltak ez ellen.

A másik megállapítás tulajdonképpen nem is tantervi jellegű, azon túlmutat, és azt hangsúlyozza, hogy a „legfontosabbak a kifogástalan tartalmú és stílusú tankönyvek, valamint az

elérhető szöveggyűjtemények, házi olvasmányok stb * Hogy erre mégis kitérünk, annak az az oka, hogy mi is nagy jelentőséget tulajdonítunk a tankönyveknek mind tartalmi, mind nyelvi szempontból. Az új koncepció eredményessége is nagymértékben azon áll vagy bukik, milyenek lesznek a tankönyvek, hogyan sikerül a tantervi elképzelést azokba átültetni, realizálni. A gimnázium első osztálya számára a szerzők a kéziratot már leadták a tan- könyvkiadónak, sőt megérkeztek az első bírálatok is. A hátralevő időben a szerzők újra átnézik, korrigálják a kéziratokat, hogy aztán közös erővel kialakuljon az a bizonyos „kifogástalan tartalmú és stílusú tankönyv”. Sajnálatos tény, hogy minden igyekezetünk ellenére sem sikerült mindeddig biztosítani a házi olvasmányok kiadását, amelyeknek pedig legalább akkora szerepük van az olvasóvá nevelésben, mint a jó tankönyveknek.

OlA'H OtÖfóy