Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)

1982-12-01 / 4. szám

lesz még vagy negyven évig — mondja huncut mosollyal a szemében, ezúttal nekem, családi háza egyik szobájában.

— Apám ács volt, engem is az építészet vonzott. Előbb ácsinas, majd segéd lettem egy állami gazdaságban. A Prágai Tyrš sportintézetbe 1950-ben jelentkeztem. Itt képeztek ki testnevelés szakos munkaerő-tartalék pedagógusnak. Újdonsült hivatásom első állomáshelye a rozsnyói bányász-szaktanintézet lett. Öt év elmúltával tértem vissza Rimaszombatba; egy évvel a megalapítása után lettem tagja az akkori négyosztályos kereskedelmi iskola négytanerős tanári karának.

Nemsokára diák lett ismét. Levelező tagozaton kezdte meg tanulmányait, s szerezte meg oklevelét mint magyar nyelv — testnevelés szakos pedagógus a bratislavai pedagógiai főiskolán.

— Képesítésem szerint valójában nyelvész vagyok, ám pedagógusi pályafutásom huszonhét éve alatt anyanyelvűnk, a magyar nyelv „hivatalos“ oktatójaként nem álltam katedrán — mondja, s amíg egy-egy gondolatsor között egy pillanatra elgondolkodik, felelet nélküli kérdőjelráncok ugranak szeme sarkába, homlokára.

— Tornatanár vagyok, tornaterem nélkül. E tömör mondat tartalma a kezdetektől napjainkig érvényes. Az iskola az idők folyamán bővült, Z-mozgalom- ban új szárnyat építettek a meglevő épülethez, ma már tágas termekben, korszerű körülmények között folyik az oktatás — kivéve a testnevelést.

Az idő, az ő ideje ideiglenes tornatermek, sportpályák építésével telt el. S az építők mindig jöttek. Legutóbb 1970-ben, a Montostav építőipari vállalattól, ám az eredetileg kitűzött időponttól immár nyolc évet késnek az épületegyüttes utolsó szakaszának befejezésével. Itt fog helyet kapni (mikor?) az iskola tornaterme, s a járási viszonylatban is egyedülálló létesítmény, a fedett uszoda.

— Már nem reménykedem abban, hogy ott tanítani fogok..., ha csak el nem vállalok heti egypár órát nyugalmazott tanítóként — a szeme körüli ráncokban (más aligha utal korára), állandóan ott bujkálnak a kérdőjelek.

— Iskolánkban, mely jellegénél fogva előnyben részesíti a testileg fogyatékos tanulókat — egyhatoduk van felmentve a testnevelés alól — sohasem törekedtünk arra, hogy élsportolókat neveljünk, ám a „keris“ lányok a kerületi, sőt az országos bajnokságokon is jól szerepelnek. A Hovédelmi Szövetség iskolai szervezete is több — köztük miniszteri és egyéb magas kitüntetésben, elismerésben részesült.

Elvem: valamit valamiért. Tudni kell a kapott osztályzatokért, ám nemcsak a teljesítményt, a diákok igyekezetét és szorgalmát is figyelembe veszem, hisz az osztályozás során a diákok egyéniségét, családi körülményeit is ismeri, mérlegelni kell.

Optimizmusa soha nem hagyta cserben, bár probléma akadt bőven. Ezeken túl kellett, túl tudott lépni. Nehéznek és egyben szépnek érzi a pályát, nemcsak sok buktatóval, hanem sok kedves emlékkel is. Valamit jelent számára az, hogy nem felejtik el egykori tanítványai. Hiszi, vallja, mondja: megérte!

BORZI LÁSZLÓ