Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)

1982-11-01 / 3. szám - Oláh György: Matematikusok vándorgyűlése / Hírek

Sok minden sikerült. Tantestületünk tagjai tudnak és akarnak segíteni önma- gukon, kollégáikon. Nagy erőfeszítés, szervezett munka eredménye, hogy a szülők megbecsülik az iskolát, ismerik eredményeit, bíznak a tantestületben.

— Köztudott, hogy az iskola pedagógusainak nagy része lelkes híve az új módszereknek, már az új koncepció előtt korszerűen tanították például a matematikát. Most viszont mint gyakorló pedagógustól kérdem: mi az, amit az új koncepcióból hiányol, illetve mit változtatna meg?

— Változtatnék a tanítók felkészítésén. Délutánjaikat felszabadítanám, mert az a pedagógus, aki egész délelőtt tanított, délután már csak kapkodva, felületesen tud dolgozni, figyelni. A felkészítést a következő évre raknám, június 15-től július 7-ig. Ez három hét, heti 30 óra lenne. Ekkor már a tanító kezébe adnám a jövő iskolaév tankönyvét. Ezt kellene tanulmányoznia otthon és vitatni másnap. A másik: az átképzést nem hagytam volna abba. Ebben a három hétben, az előző évtanfolyamokon például az 1—4. osztályról most, annyi év után igen jó vitákat lehetne rendezni a tartalomról, a módszerekről, szervezési formákról. Nem lehet csak a tanítási folyamatot megváltoztatni. Elsősorban a tanítónak kell megváltoznia. Persze, minderre nem én vagyok kompetens.

— Hogyan lehet jó kollektívát kialakítani? Köztudott, rendkívül fontos, hogy egy-egy fészekalja fiatalt összeszokott, pedagógiai módszerekben megközelítőleg egységes pedagógusgárda oktasson, neveljen.

— Azt hiszem, ennek sokféle útja-módja van. Amikor sor került a tulajdonképpeni kialakításra, első feladatként azt kellett megállapítanom, milyen közösségünk pedagógiai kultúrája, tudása, milyenek a módszerei, mentalitása, meg azt, az adottságok, igények szinkronban vannak-e a lehetőségekkel. Most már megmondhatom: nem volt ideális a helyzet. Nehezen mozdult a gépezet. Óriási munka árán 4—5 év után jelentkeztek az első sikerek. A tanítók látták: érdemes küzdeni. Ma már tény, hogy iskolánk pedagógusainak többsége nagyszerű eredményeket ér el. Persze vitákkal, nézetütközésekkel számolni kell. Enélkül nincs fejlődés. S végső soron nem állóvíz a tantestület.

— Hogyan érte el, hogy a kollektíva tagjai rendszeresen tanulmányozzák a szakirodalmat?

— Ha jó eredményeket akarunk felmutatni, meg kell dolgoznunk értük. Eleinte a kezükbe adtam a szakirodalmat, később már maguk kutattak utána. A kollektíva megtanulta: a gondolat új gondolatot szül, lecsapódik a cselekvésben, egymás segítésében. Megjegyzések, gondolatok kerülnek a köztudatba, viták alakulnak ki. Rendkívüli érzés látni, hogy egy-egy járási bemutató órára együtt mozdul a magyar szakos gárda vagy a matematikus gárda. Egy-egy tanító munkája, az iskola színvonala közügy, mindnyájunk szívügye.

Szép Ferenc azonban nemcsak pedagógiai téren irányítja-vezeti az iskola kollektíváját, hanem előad a tantestület politikai tanfolyamán is, s kezdettől a marxista egyetem előadója. A szülői munkaközösségnek is tart pedagógiai tárgyú előadásokat, s nem utolsósorban lapunk hasábjain is elmondja gondolatait, tapasztalatait. Hihetetlen, hogy ilyen aktívan nemsokára nyugdíjba készül.

De mi, munkatársak, barátok, akik hatvanadik születésnapján köszöntjük, reméljük, aktív pihenés lesz ez, melynek viszonylag nyugodtabb napjaiban arra is jut ideje, hogy szóban és írásban ellásson bennünket tanácsaival, s lehetővé tegye, hogy továbbra is tanulhassunk tőle. Ehhez kívánunk sok sikert, erőt, egészséget. KOSA KAROLA