Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-11-01 / 3. szám - Vas Ottó: Korszerű oktatást korszerű eszközökkel / Fórum
FÓRUM Korszerű oktatatást korszerű eszközökkel Amikor a Szocialista Nevelés februári számában elolvastam Szkladányi Endre írását a magyar irodalom középiskolai oktatásának reformjáról, bennem is felmerült néhány kérdés. Nem vitatkozni szeretnék a cikkíróval, épp ellenkezőleg: szeretném alátámasztani aggodalmát két fontos problémakörben, s hozzáfűzni néhány gondolatot az övéhez. Az egyik kérdés az egyes irodalmi korszakokat bevezető történelmi és esztétikai anyag oktatásával kapcsolatos, a másik pedig a segédeszközök alkalmazására, illetve beszerzésére, megtervezésére és megalkotására vonatkozik. Szkladányi Endre cikkében azt írja, hogy az irodalmi korszakokat bevezető két első óra, a történelmi és társadalompolitikai, illetve a képzőművészeti bevezető nagyobb feladatok elé állítja a pedagógusokat, mint eddig. Mélyebb, alaposabb történelmi, képzőművészeti, zenei ismereteket és műveltséget feltételez, mint amire eddig szükség volt. Ez feltétlenül igaz. Én azonban szeretnék ehhez hozzátenni valamit. A baj szerintem ugyanis nem a tanárokkal, hanem a diákokkal szemben támasztott igényeknél kezdődik majd a gyakorlatban, mert bár a történelmi bevezetőnek meglesz a mélyebb, bővebb háttere, amelyet a történelemórákon kap a tanuló, nem lesz meg a képzőművészeti és zenei anyagé, és első aggodalmam éppen ebből fakad. Tudniillik diákjaink zenei, rajz-, ill. esztétikai oktatása eddig sem volt magas szintű. Az a diák tehát, aki szinte minden előzetes vagy más tantárgyban (pl. esztétika) párhuzamosan kapott mélyebb ismeretek nélkül kénytelen egyetlen óra alatt megemészteni egy egész korszak festészetét, szobrászatét, építészetét és zenéjét, végeredményben tartósan talán nem tud megjegyezni erről semmi lényegeset. Véleményem szerint ugyanis nem lehet a középiskola óratervéből hiányzó rajzot, zenét, esztétikát pótolni azzal, hogy minden irodalmi korszak elején összefoglaljuk a kor képzőművészeti irányának lényegét, és megmutatunk a diáknak néhány képzőművészeti alkotást, leforgatunk egy zenei részletet valamely zeneműből, amelyet még behatóbban elemezni sincs időnk. Az ifjúság esztétikai ízlését csak az fejlesztené valóban megnyugtatóan, ha az óratervben az esztétika mint tantárgy szerepelne, legalább két-három éven át, ugyanis az ilyen összefoglalókat, amelyek megfelelő háttér nélkül csak alap nélküli építmények, a diák hamar elfelejti, és azt hiszem, emiatt aggódik Szkladányi Endre is. A másik fontos kérdés a segédeszköz-probléma. Szkladányi Endre ezzel kapcsolatban azt írja, hogy nehéz volt összegyűjteni és elkészíteni az esztétikai bevezetők anyagának segédeszközeit. Véleményem a következő: A tanár szemszögéből nézve a dolgot, szükség lenne arra, hogy már a kezdet kezdetén, az nj koncepció szerinti tanítás bevezetésekor központilag tervezett, kivitelezett és elkészített segédeszközök álljanak a tanár rendelkezésére, kezdve a fóliá95
