Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-11-01 / 3. szám - Kurincová, Viere: Könyvekről / Könyvekről
KÖNYVEKRŐL Vaszilij Alekszandrovics Szuhomlinsz- kij: Szívvel-lélekkel, Bratislava, Smená 1981, 171 о. „Nekünk pedagógusoknak, amikor átlépjük az iskola küszöbét, mindennap tudatosítanunk kell nehéz és nemes munkánk legfontosabb küldetését: iskolánk falai közt szívünkkel, sza' vainkkal, és példamutatásunkkal építjük a jövőt“ — ezekkel a szavakkal szól Szuhomlinszkij (1918—1970) szovjet pedagógus utolsó munkájában a tanítókhoz. A Szívvel-lélekkel című műve 1981-ben jelent meg Bratislavá- ban a Smena Kiadóvállalat gondozásában. Az irodalom újra lehetővé teszi számunkra, hogy betekintsünk annak az iskolának a munkájába, amelynek Vaszilij A. Szuhomlinszkij 29 évig igazgatója volt —, közelebbről megismerjük a szerző-pedagógus személyiségét és gondolatvilágát. Nem véletlen, hogy Szuhomlinszkijnak, a Szocialista Munka Hősének, a Szovjetunió Tudományom Akadémiája levelező tagjának a munkáit több világnyelvre lefordították Pedagógusi tevékenységét áthatja a gyermekek iránti szeretet, ez a legfontosabb eleme a szerző életének. A Szívvel-lélekkel című művét halála előtt fejezte be. Könyvében a kommunista nevelés igen időszerű feladatát, a szocialista hazafiságra, a hazaszeretetre való nevelés kérdését elemzi. Ez az igényes cél a fejlett szocialista társadalom belső szükségleteiből ered, ugyanakkor e cél elérése egyre sürgetőbbé válik, tekintettel a kapitalizmus és a szocializmus közti kiéleződött ideológiai harcra. ,,A tanulók hazafias nevelése“ című fejezetben a szerző vázolta a hazafias nevelés elméleti kérdéseinek gyakorlati megvalósítását. A könyv közérthető stílusa megfelel a szerző céljának: gondolatait nemcsak a tanítók, hanem mindazok számára vetette papírra, akik a gyermekekkel kapcsolatba kerülnek — tehát a nevelők, a pionírvezetők, a szülők számára is. Az olvasónak kifejti, miért ír éppen a hazáról, a gyermekről, boldogságáról és öröméről. A pedagógus munkájának lényege a hazafias érzés elmélyítése. Ez igényes munka, melynek során mindig szem előtt kell tartani meggyőződésünk, érzelmeink nevelő hatását, s ebben a tanító személyisége játssza a fő szerepet. A hazafias érzést már gyermekkorban kell kialakítani. Szuhomlinszkij számtalan példával mutat rá, hogyan lehet ezt az érzést egyre elmélyíteni. Meggyőződése, hogy mindennek alapja az anyával, az apával, a legközelebbi hozzátartozókkal való kapcsolat kialakulása. A nevelőket arra ösztönzi, hogy minél gyakrabban merítsenek a nemzeti mesék, mondák, népi bölcsességek és a szovjet emberek élettörténetének gazdag forrásából. Szuhomlinszkij az iskolában szintén gyakran mesélt élményeiről, emberi sorsokról, a Nagy Honvédő Háború hőseiről és azoknak a sorsáról is, akik a háborút túlélték. Nevelésének alapja az igazság volt, s ez a gyermekeket lelkesítette. Tudatosította, hogy a „hazafipolgár nevelése az ész, a gondolatok, eszmék, érzelmek és cselekedetek harmóniája“. Szuhomlinszkij azt vallotta, hogy „az emberi örömök és fájdalmak csíráiból a gyermek lelkében fokozatosan kifejlődik a haza sorsa iránti érdeklődés“. Gyakorlati munkásságának eredményei ezt a gondolatát igazolták. Szuhomlinszkij mint pedagógus nem sajnálta az időt arra, hogy a gyermekekkel együtt megnézze a napfelkeltét a természetben, megfigyeléseket végezzen velük az évszakok változásairól stb. A környezet, sőt a haza megismerése céljából rendezte a sétákat, ki93
