Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-11-01 / 3. szám - Szeberényiné Z. Judit: Az erkölcsi nevelés módszerei / Figyelő
tanítási órákon alkalmazott módszerei munkáltatók, akkor a tapasztalatai olyanok lesznek, hogy a tanulók nagy része szívesen dolgozik. (Xantus Gyulánál A tanulók személyiségének megítélése. 1982, 6. szám, 511—21. o.) Pädagogik A Német Demokratikus Köztársaság Pedagógiai Tudományos Akadémiájának folyóirata olvasói figyelmét az időszerű legfontosabb oktatáspolitikaipedagógiai feladatok megoldására irányítja. Az iskola politechnikai jellegének erősítése mellett a nevelés komplex értelmezése, az oktatás és a nevelés egysége, a lényegre orientált képességfejlesztő oktatás, a személyiség individualizált fejlesztése, az elmélet és a gyakorlat viszonya azok a súlyponti kérdések, amelyek a legtöbb helyet foglalják el a folyóiratban, de az erkölcsi nevelés metodikája is a figyelem fókuszában áll. Peter Schuttpelz az etika szempontjából veti fel a helyes erkölcsi értékelés kérdését. Megítélése szerint a személyiség értékelésének tárgyát elsősorban nem szavak, hanem a tettek jelentik: az egyén értéke cselekedtein keresztül mérhető Ez nem jelenti azt, hogy a szerző az értékelésből kirekeszti az erkölcsi tudatot. Mivel a magatartást az erkölcsi tudat tárgyiasulásának tekinti, a magatartás értékelése magában foglalja a tettek alapját képező individuális erkölcsi tudatot is. A szerző megfogalmazza az értékes erkölcsi cselekvés kritériumait is. Ezek a következők: 1. A cselekvés értéke függ a tettek objektív jelenségétől, attól, hogy megfelel-e a magatartás a társadalmi ha ladás követelményeinek. 2. A cselekvés erkölcsileg pozitív voltára a tettek céljának és az alkalmazott eszközöknek az egysége mutat. Az értékelés alkalmával tehát tekintetbe kell venni a társadalmilag objektíve jelentős cselekvés megvalósítása folyamán alkalmazott eszközök minőségét is. 3. A cselekvés példát adó volta szintén meghatározója értékének. Nemcsak az minősíti tehát, hogy megfelel-e a normáknak, hanem az a körülmény is, hogy az egyén milyen mértékben állít cselekvése által új normákat, mércéket a társadalmi cselekvés számára 4. Erkölcsileg azok a tettek értékesek, amelyeknél a cselekvés motívumának és eredményének az értékei megegyeznek. Egyazon eredmény ugyanis különböző értékű motívumokból fakadhat. Ez a megállapítás megszívle'- lendő azokban a konfliktushelyzetekben, amikor is a pedagógusok a kivezető utat a büntetés módszerének pedagógiai szempontból nem kimondottan áldásos, de némelykor elkerülhetetlen alkalmazásával vélik megtalálni. A büntetés során — a jutalmazással ellentétben — nem kell mindig arra törekedni, hogy a büntetés az elkövetett cselekmény súlyával mindenképpen arányban álljon. A büntetés célja ugyanis nem a szenvedés, hanem a közösség érdekeinek a védelme. A büntetést fel is lehet függeszteni, ha a tanuló kellő garanciát nyújt arra hogy az elkövetett cselekvést a jövőben nem ismétli meg. (P. Schuttpelz: Richtig moralisch bewerten — aber wie? 1981, 1. sz. 57— 61. o.) Szeberényiné Dr. Z. Judit tanulók könyvtarába Brenkova Kristina: A delfines kislány és a ravaszdi róka. Mese, Móra Kiadó, Bp. 1982 , Gárdonyi Géza: Cifra mese. Mesék és hasznos történetek. Móra Kiadó, 1982. Koncsol László: Színmuzsika, fényvarázs. Gyermekversek. Bratislava — Budapest, 1981, Madách Kiadó — Móra Kiadó. Móric Rudo: Mesék az orchideák szigetéről. Madách Kiadó — Móra Kiadó, 1981. 91
