Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-11-01 / 3. szám - Szeberényiné Z. Judit: Az erkölcsi nevelés módszerei / Figyelő
a gyermek életében több személy is szerepet játszik. A példaképválasztár ekkor többnyire érzelmi alapon történik. Ha nincs állandósult magatartási mintája, példaképe, amely minden helyzetben eligazítja, akkor az épp ráható személy magatartását utánozza. Serdülőkorban egyre növekszik azoknak a személyeknek a hatása, akikkel nem közvetlenül kerül kapcsolatba a gyermek, hanem az irodalom, a film közvetítése által ismeri meg. A 10—14 évesek még nem minden esetben ítélik meg helyesen a történetek hőseinek cselekedeteit. Csupán a szembetűnő külsőségek, vonzó megjelenés vagy egyéb pozitív cselekvések alapján (pl. erős, vakmerő) fogadnak el egy esetleg negatív hőst is eszményképnek. Van és hat a negatív példa is. A gyermek nem kizárólag az igazság bajnokaival, a munka hőseivel találkozik a felnőttek között, hanem bőven talál példát az ügyeskedő, mások rovására nyerészkedő emberi viselkedésre is. A környezet értékelésén — a pedagóguson is — múlik, hogy ezek ne az utánzásra való késztetést, hanem az elutasító magatartást váltsák ki. A példa, példakép, eszménykép, eszmény forrását tekintve eltérő fogalom, tartalmilag is más minőséget hordoz A példa egy-egy történés, cselekvés vizuálisan megjelenített folyamata amelyet a gyermek a környezetében észlel, mely utánzásra készteti. A példaképet a gyermek közvetlen környezetében élő személyek közül választja, akinek magatartását, tulajdonságát mintaként követi. Az eszménykép választásához a gazdagodó információ révén jut el a gyerek (irodalom, film, rádió, televízió), amikor olyan személyek magatartását, tulajdonságait ismerheti meg; akikkel közvetlen kapcsolatba nem kerülhet ugyan, de közvetett módon szemléletes megjelenítése követésre motiválja. Eszménykép lehet olyan valóságos személy, aki kortársa, de olyan is, aki már nem él, de lehet olyan is akit csak a művészi alkotóképzelet hozott létre. Az eszmény már nem szemléletes, hanem elvont gondolati formában jelenik meg, olyan emberi tulajdonságok, értékek fogalmi tükröződése, amely tartalmában hordozza a megelőző tapasztalatokat (tehát a példát, példaképet, eszményképet is), de általánosított formában. Az erkölcsi nevelés során a példa a példakép, az eszménykép, az eszményválasztás folyamatát szabályozni gyorsítani kell a követendő minta céltudatos megválasztása által, ilykép- pen a tanulók önneveléséhez kellő segítséget adhatunk. A szerző részletesen leír egy osztályfőnöki órát,-umely a példa, példakép, eszménykép tudatosítására, э helytelen példa felismerésére irányul (Bíró Katalin: Ki a példaképem? 1980 5. szám, 21—25. o.) Pedagógiai Szemle Az erkölcsi nevelés részfeladata az akarati tulajdonságok nevelése. A pedagógusok a tanulók akarati tulajdonságait az iskolai munka alapján ítélik meg, az iskolai helytállás szerint értékelik. Az OPI munkatársai azt kutatva, hogy egy tantárgykísérletben részt vevő pedagógusok mennyire azonosan értékelik a tanulók személyiségtulajdonságait, többek között a következőket tapasztalták: a pedagógusok saját személyiségük alapján ítélik meg a tanulókat. Aki nem tud úrrá lenni a helyzeteken, az úgy látja, a tanulók nagy része fegyelmezetlen. Aki félénk, észreveszi, hogy ilyen a tanulók között is akad. Gyakran születnek szélsőséges és átgondolatlan ítéletek azokkal a tanulókkal kapcsolatban akik megkeserítik egyik-másik pedagógus napjait. A közösségi munkában, tevékenységben tanúsított magatartás megfigyelése és ennek a megfigyelésnek a feljegyzése a pedagógiai munka fontos része. Az ilyen jellegű feljegyzések azonban nem azért vannak, hogy később hivatkozhassunk rájuk, hanem arra kellenek, hogy munkánkat jól alkalmazzuk az eddigi tapasztalatokhoz Ha a pedagógus tud lelkesíteni, ha jó szervező, akkor természetesen ugyanazok a gyermekek, akik „közömbösek“ lennének, szívesen dolgoznak. Ha a 90
