Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)
1982-11-01 / 3. szám - Albert Sándor: Az oktató-nevelő munka korszerű értelmezése
5. beszámoló a végzett munkáról, az eredményekről, 6. az új ismeretek, megoldások, eredmények rendszerezése — a tanár vezetésével. A tanártól főleg a tevékenység formai részében — rendszeres és következetes munkát követel ez a módszer. Sokszor egy „szerencsés” mondaton múlik, hogy a diák megértse a problémát, és kiérezze belőle a megoldást. A pedagógus támogassa a diákok kezdeményezőkészségét, és serkentse önálló munkára. Beszélje meg velük a megoldásjavaslatokat, tekintse a diákot munkatársának. Igényes ez a munka, sok fáradsággal jár, de jó eredményekkel biztat, és a diákok megbecsülése sem marad el. Köztudott dolog, hogy az iskolák nagyon kevés esetben használnak olyan tanítási módszereket, melyek az önállóságra, egyéni gondolkodásmódra nevelnének, az alkotóképességet fejlesztenék. Gondolunk itt elsősorban az egyéni kísérletezésre, illetve olyan oktatási formákra, melyek során a problémamegoldás keretén belül a diák saját „elméleteket”, megoldásokat dolgoz ki. A gyakorlat általában az, hogy a diákot szinte „lebunkózzuk” a mechanikusan előadott ismeretek sokaságával, s ehhez még sok esetben hozzájárul a tanár autoritativ fellépése. A diák önálló gondolkodása — alkalom hiányában — nem nyilvánulhat meg. Márpedig dolgozni csak munkával tanul meg az ember. Az értelmi tevékenység — S. J. Brunner megállapítása alapján — minden embernél ugyanolyan törvényszerűségek alapján megy végbe, akár kiváló tudósról, akár ötödik osztályos diákról van szó. Mikor a diák fizikával foglalkozik, akkor fizikus, s könnyebben is válik valóban fizikussá, ha fizikus módjára viselkedik, s nem valami egyebet csinál (egyéb alatt itt azt értjük, hogy a tanteremben előadást hallgat, vagy a tankönyvben regisztrálja valamely tudomány végső megállapításá t, ahelyett, hogy magára a kutatómunkára koncentrálna). A tanulás célja — túl a tanulás nyújtotta gyönyörűségen — az, hogy a jő vőben hasznunk legyen belőle. Hasznunk pedig akkor lesz, ha a ránk váró jeladatok hasonlóak a tanulás révén megoldott jeladatokhoz, ha jelismerjük az alapelv jelhasználhatóságát az élet- problémák új helyzeteiben. Szaktantermi oktatás A felgyorsult élettempó következtében annyi információ jut hozzánk naponta, hogy ezek szelektálása megkívánja az oktató-nevelő munka korszerűsítését és racionalizálását. Feltétlenül be kell vezetnünk a modern szemléltető- és technikai eszközökre épült progresszív tanítási módszereket. Természetesen nem elég a segédeszközök beszerzése, be kell biztosítanunk teljes mértékű kihasználásukat is. A követelményeknek az oktatás szaktantermi formája képes csak eleget tenni. A szaktantermi oktatásra való áttérést hangsúlyozza az utóbbi években rendezett valamennyi tanszerkiállítás is. A hagyományos oktatási módszer mellett minden osztálynak megvan a maga állandó tanterme. Szaktantermi oktatás esetén a tantárgyaknak vannak meg a maguk állndó helyiségei, megfelelően berendezett termei. Már nem a tanárok járnak osztályról osztályra, magukkal cipelve a szemléltetőeszközöket, hanem a diákok mennek egyik szaktanteremből a másikba. A szaktantermi oktatásra való átté rés első fázisában csak az ajtók fölé szegezett táblák utalnak arra, hogy ott matematika, gépszerkesztés stb. szak- tanterem van. A vitrinekbe összpontosítjuk a szemléltetőeszközöket és a teremben tartjuk a technikai eszközöket is. Ezzel még természetesen nem vál toztattuk meg lényegében az osztály- tanóra rendszert. Csupán a szervezeti mód változik meg, de már kedvezőbb feltételek alakulnak ki az oktatási folyamat irányításához. A második fázisban már megkívánjuk a technikai eszközök beépítését és teljes mértékű kihasználását. Meghosz- szabbodik a szemléltetőeszközök hatásának időtartama, hisz azok ott találhatók a szaktanterem vitrinjében. Sok
