Szocialista Nevelés, 1982. szeptember-1983. június (28. évfolyam, 1-10. szám)

1982-09-01 / 1. szám - Bernéthné K. Erzsébet: A 7. osztályban folyó szlovák nyelv tanításáról

A 7. osztályban folyó szlovák nyelv tanításáról BERNATHNÉ K. ERZSEBET, Pedagógiai Kutatóintézet, Bratislava A szlovák nyelv tanításának fő feladata az alapiskola 7. osztályában is a ta­nulók beszédtevékenységének a fejlesztése. Az 5. és 6. osztály szlovák nyelv- tanításához viszonyítva azonban bizonyos eltérések mutatkoznak mind az ok­tatás tartalmában, mind pedig az oktatási módszerekben. Az eltérések egyrészt a tanulók életkori sajátosságaival, másrészt pedig a 6. osztályban már elért nyelvtudással függnek össze. A serdülőkorban ui. a tanulók gondolkodása egy­re önállóbbá és bonyolultabbá válik, s érzelmi életük is gazdagodik. Gazda­gabb érzelmeiket, bonyolultabb gondolataikat igyekeznek minél színesebben, pontosabban kifejezni szóban és írásban is. A szlovák nyelv elsajátítási folyama­tában általában ilyenkor áll be a törés: a szegényes szókincs, az egészen egy­szerű mondatok már nem elégítik ki a tanulókat, s inkább hallgatnak, semmint túlságosan egyszerűen vagy rosszul fejezzék ki magukat. Annak érdekében, hogy ez a törés ne következzen be, a 7. osztályban na­gyobb súlyt fektetünk az elsajátított szókincs stilisztikai érvényesítésére, azaz a közlés témájának és körülményeinek megfelelő (kihez intézzük mondaniva­lónkat, miről, hol és mikor beszélünk vagy írunk) helyes szavak kiválasz­tására, a szinonimák és az állandósult szókapcsolatok helyes alkalmazására. A nyelvhelyesség szintén előtérbe kerül; ebben az osztályban már nemcsak arra törekszünk, hogy a tanulók minél több információt közöljenek egy-egy témáról összefüggő szövegek vagy párbeszédek formájában, hanem arra is ügyelünk, hogy a szövegek és párbeszédek megközelítsék a beszélt nyelv kiej­tési, stilisztikai és nyelvhelyességi normáit. Az oktatás részterületei ebben az osztályban is a konverzáció, fogalmazás, illetőleg szövegalkotás, a funkcionális nyelvtan, azaz a szlovák nyelv nyelvtani rendszerének az elsajátítása, gyakorlati alkalmazása és az irodalom. A konverzáció ( társalgás) keretében egyrészt a különféle viselkedési formák kifejezőeszközeit gyakoroljuk olyan beszédhelyzetekben, amelyekben a tanulók változatlan formában vagy némi módosításokkal felhasználhatják az elsajá­tított nyelv kliséket, azaz a társadalmilag állandósult társalgási nyelvi for­dulatokat, kész nyelvi egységeket (például utazás során, a cipőjavítóban, gra­tulációkor stb.). Az előző osztályokhoz viszonyítva azonban több időt fordí­tunk azokra a beszédhelyzetekre, amelyekben a tanulóknak önállóan kell meg­szervezniük mondanivalójukat, saját véleményüket kell kifejteniük, s ennek megfelelően kell megalkotniuk a mondatstruktúrát, megkeresni a mondanivaló­hoz illő szavakat. Például: Ako sa ti páčil včerajší film? A válaszok: 1. Bol fantastický. 2. Žiaľ, nevidela som ho, náš televízor je práve v oprave. 3. Bola som sklamaná. 4. Film nebol dobrý, ale hrdina hral vynikajúco stb. A tanulóknak a társalgás gyakorlásához nagy segítséget nyújthatnak a tan­könyv szövegeiben található párbeszédek (Všimnite si, čo povedal Jožko v opra­ve obuvi. Ako sa pozdravili chlapci Štefanovmu otcovi?) és a szövegek után levő „Zapamätajte si!” részek, amelyekben megtalálhatók a témával kapcso­latos nyelvi fordulatok, mondatstruktúrák, frazeológiai egységek és eltérő igevonzatok. A szlovák társalgás keretében sok lehetőség adódik a tanulók más tantár­gyakban szerzett ismereteinek a felelevenítésére s gyakorlására. A tantárgyak 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom