Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)
1982-05-01 / 9. szám - Sz.J.: Az óvodai nevelés kérdései / Figyelő
FIGYELŐ Az óvodai nevelés kérdései MÓDSZERTANI KÖZLEMÉNYEK Az ének-zenei nevelés az óvodai esztétikai nevelés egészébe illeszkedik be, és döntően az esztétikai nevelés terén fejti ki személyiségformáló, -fejlesztő hatását. A zenei nevelésen belül a zenehallgatás maradandó zenei esztétikai élményt, a kis zeneművekben való gyönyörködést eredményez, és érzelmileg motivált örömöt nyújt a gyermekeknek. Az óvodai zene- hallgatásnál lényeges a gyermekek érdeklődésének a felkeltése a zene iránt, zenei élmények, élvezet nyújtása és az emocionális hatás. Fontos feladat a zene megszerettetésén túl a zene figyelmes, aktív hallgatására való nevelés is. A zenei nevelés kétoldalú tevékenység: éneklés és zenehallgatás, és e két komponensnek pedagógiai szempontból összhangban kell lennie. Az óvodai élet folyamatában a három év alatt az ének-zenei nevelés területén ezeknek egymást kölcsönösen segíteniük kell. Az aktív éneklést-já- tékot nagyszerűen kiegészíti a „látszólag” passzív zenehallgatás. Míg a dalosjátékok jól megfigyelhető aktív cselekvéssel — énekléssel és játékkal, játékos mozgással — párosulnak, addig a zenehallgatás az ének-zenei nevelés ellenpólusát jelenti. A zenehallgatás esztétikai örömet nyújthat, a közben létrejövő érzelmek motiváló hatásúak, emocionális jellegűek. Az óvodai zenehallgatás folyamatában különösen jelentősek a magyar népdalok. Ide sorolható az énekes mesék többsége, melyekben az énekkel szerves egységet alkot a versbe szedett mese. Műdalokat, más népek gyermekdalait is felhasználhatjuk a zenehallgatásra. A kiscsoporttól kezdve végig az egész óvodai nevelés folyamatában legjelentősebb az élőzenei bemutatás, az óvónő énekes és hangszeres előadása. Alapvető módszertani elv, hogy a szöveges dallamokat első alkalommal énekes előadásban mutassuk be, majd a későbbiek folyamán kerülhet sor hangszeres — főként furulya, metallofon, hegedű, gitár esetleg zongora — előadására. A középső csoport II. felében szöveg nélküli, hangszeres kamaradarabok zenehallgatása is betervezhető. Ugyanettől az időtől, de a nagycsoportban feltétlenül szükséges a már ismert dalok közül néhánynak énekes, ill. hangszeres feldolgozását — kórus és zenekari —is bemutatni gépzenei előadás formájában, hanglemezről vagy magnószalagról. Különösen a gépzenei bemutatások során föltétlenül szükséges az alapos előkészítés, hogy ekkor is megfelelő esztétikai élményekben részesüljenek a gyermekek. A gépi eszközök segítségével jelentős eredményeket érhetünk el az óvodai zenehallgatás területén. A zenemű befogadásának élménye egyazon művel kapcsolatban is fejlődő folyamat. Ezért is szükséges, hogy a gyermek ugyanazt a művet az óvodában egy-egy korcsoporton belül többször is, — de kiscsoportos korától kezdve iskolába lépéséig más-más kapcsolatban meghallgassa. A zenemű hatása igen változatos lehet, különösen, ha ugyanazt a művet többféle formában mutatjuk be: szöveggel énekelve, más alkalommal dúdolva, esetleg hangszeren; később valamilyen színes feldolgozását lemezről vagy magnetofonszalagról. (Oláh Ernőd: Zökkenőmentes óvoda-iskola átmenet a zenehallgatás területén. 1981, 4. szám, 241—245 o.) predškolská výchova Az óvodai nevelés országos folyóirata legutolsó számaiban Erika Habiűáková és munkaközössége tanulmányát olvashatjuk folytatásokban abölcsődés gyermekek fejlődésének és nevelésének feltételeiről. A kutatás nem285
