Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)
1981-11-01 / 3. szám - Sz.J.: A korszerá oktatási módszerek az alsó tagozaton és a közösségi nevelés / Figyelő
FIGYELŐ A korszerű oktatási módszerek az alsó tagozaton és a közösségi nevelés A TANÍTÓ A pedagógusok feladatkörében hangsúlyos szerepet tölt be a gyermeikközösségek alakítása. Ezt rendszerint a közösségi nevelés teendői közé sorolják. Kevésbé tudatosult az a tény, hogy a közösségfejlesztés és a személyiségfejlesztés egymástól elválaszthatatlanul összefonódó feladat, hogy a kiegyensúlyozott érzelmi légkörben tevékenykedő csoportot alkotó egyének személyiségfejlődéséhez teremtettük meg az optimális feltételeket. A csoport közvetítő szférája a társadalom és az egyén kölcsönhatásának, a társadalmi normák és értékrendszerek mindig az adott kiscsoportban lejátszódó interakciókon keresztül, személyes minták segítségével plántálódnak át, épülnek be a személyiségbe. A csoport fejlesztő hatása nem érvényesül spontán módon, a csoport puszta ténye ehhez nem elegendő. A hatás minőségét és érvényesülési módját döntően meghatározza, hogy milyen fejlett a csoport, szerveződésének melyik stádiumában van. A szerveződés kezdetén uralkodó vonása lehet az irigykedés, túlhajtott versengés, túlzott önérvényesítés, káröröm és árulkodás. Más hatások érvényesülnek aszerint is, hogy a tanuló milyen szerepet tölt be a társas kapcsolatok rendszerében. A közkedvelt gyermekek személyiségében gyorsabban fejlődnek ki és szilárdulnak meg a pozitív jellemzők, mint pl. közllélkenység, előzékenység, segítőkészség és felelősség- vállalás. Az elhanyagolt vagy elutasított tanulók elszigetelődnek, sajátos pszichológiai izoláltság állapotában élnek. Csoportalakítás és személyiségfejlesztés szempontjából egyaránt kulcskérdés: mi határozza meg egy-egy gyermek társas pozícióját, befolyásolható-e a szociális státus alakulása? A különböző közelítésmóddal elvégzett vizsgálatok döntőnek ítélik a társas pozíció kialakításában a külső környezeti tényezők szerepét, például a felnőtt szervezési módja, vezetési stílusa stb., az egyéni személyiségvonásokat és a tanulók .teljesítményét az adott csoportban. Az adott csoportot alkotó személyek életkori sajátosságait kell elsősorban jól ismernünk. Elterjedt vélemény, hogy a kisiskoláskor — összevetve az óvodás impulzitásával és a serdülő kiegyensúlyozatlanságával — egy harmonikus fejlődési szakasz, amelyben a gyermek képességei megfelelnek a vele szemben támasztott követelményeknek. A külföldi és a hazai nevelési tanácsadók gyakorlata rácáfolni látszik erre a véleményre, hiszen forgalmukban magas a 6—8 éves gyermekek aránya. Ez az iskolai beilleszkedés problémáival hozható kap csolatba. A közös játéknak kiemelt jelentősége van a kisiskolások életében a csoporttá szervezés kezdetén. A csoportban spontán módon, ,.fájdalommentesen” gyakorolhatják azokat a kívánatos viselkedésformákat, amit az iskolai munkában és magatartásban is szükségesnek tartunk. A jó iskolai teljesítmény hamar központi szerepet kap a kisiskolások társválasztási motívumai között. Azok a gyermekek, akiket a tanító gyakran megdicsér, mert szépen olvasnak, szépen írnak, szépen ülnek stb., lassan példaképpé válnak a többiek előtt, legtöbbször őket nevezik meg barátjukként. Azok a gyermekek, akik (talán csak később érők, bátortalanabbak) a kezdeti szakaszban nem jutnak annyi pedagógiai megerősítéshez, nem tűnnek ki tanulmányi tel91
