Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)

1981-11-01 / 3. szám - Bertók Imre: A magyar névutók szlovák nyelvi egyenértékeseinek kontrasztív elemzése

tiaľ francúzske preposition, anglické preposition a nemecké Präposition) možno definovať ako pomocné slová, ktoré v spojení s nepriamymi pádmi podstatných mien, zámen, čísloviek vyjadrujú príslovkové, predmetové a prí- vlastkové vzťahy. Závislé pády a ich náhrady spájajú s hociktorým zo štyroch plnovýznamových slovných druhov: so slovesom, prídavným menom, príslovkou, podstatným menom a ich zámennou alebo inou náhradou. Obyčajne stoja pred závislým slovom. Predložka tvorí jeden významový celok tvorí alebo so závislým slovom (v príslovkových významoch), alebo s nadradeným slovom (so slovesom v predmetovom vzťahu).” ÁJán Oravec: Slovenské predložky v praxi. Szlovák Pedagógiai Kiadóvállalat, Bratislava, 19—68, 7. 1.J

2. Az elöljárószókat funkcionális szempontból felosztjuk:

a) elsődlegesekre — eredetiekre,

b) másodlagosokra — származékokra.

A szakirodalom 22 elsődleges elöljárószót tart nyilván, ezek csoportosíthatók:

a] egyszerűekre — o, na, pre, z, za stb.;

b) összetettekre, melyek lehetnek két vagy három egyszerű elöljárószó összetételei — ponad, popri, sponad, spoza stb.

A másodlagos elöljárószók száma több mint másfélszáz. A másodlagos elöljárószók száma nem lezárt, állandóan növekszik.

A másodlagos elöljárószókat komplex funkcionális és szintaktikai szempontból még kibővítik:

a) az abszolút határozói igenevek (transzgesszivumok] — končiac, počnúc, nevynímajúc stb.;

b) a denominális konstrukciók — v prípade, v pomere, v dôsledku, v porovnaní, zo strany, za účelom stb.;

c) az állandósult komplex viszonyszók — spolu s, paralelne s, hlboko do stb.

Morfológiai szempontból az elöljáró- szókat felosztjuk:

a] egyszerűekre — v, do, zo, pre, pri stb.

b) határozószókra — okolo, medzi stb.;

c) névszóinkra — v dôsledku, v mene stb.;

d) igeiekre — počnúc, končiac.

Szemantikai szempontból az elöljárószókat felosztjuk különféle viszonyokat kifejezőkre, pl. helyviszonyt, időviszonyt, térviszonyt, célviszonyt stb.

3. Az elöljárószók sajátosságai:

a) az irányt jelölő elöljárószók kor- respondeálnak az igekötőkkel — dôjsť do cieľa, naraziť na prekážku stb.;

b) erős a szmonimitásuk — z-od; zo začiatku — od začiatku; na-v: na poli — v poli, v škole — na škole stb.;

c) vokalizálhatók — az összes elsődleges elöljárószók vokalizálódnak a személyes névmások alakjai előtt — nado mnou, predo mňa stb.

III.

1. A magyar névutók és a szlovák elöljárószók összevetése.

A magyar egyszerű névutók és a szlovák elsődleges elöljárószók állománya szilárd. Nem mondható ez el az esetenként névutószerű kifejezésekről és a másodlagos elöljárószókról. Az eredetileg lexikai jelentésű önálló szavak viszonyszóvá grammatikalizálódá- sának megvannak a precedensei mind a magyar, mind a szlovák nyelvben, az előbbit az esetenként névutószerű kifejezések, az utóbbit a denominális konstrukciók és az állandósult komplex viszonyszók esetében lépten-nyo- mon tapasztalhatjuk.

A névutók gyarapodásának okairól ezt olvashatjuk: ,,A szaporodás tényezői közt bizonyára szerepe van az idegen nyelvekből fordított szövegek egyre nagyobb mennyiségének is: egy-egy orosz vagy német elöljáró oka lehet a magyar megfelelő elszaporodásának, viszonyszóvá fejlődésének főleg az újság- és a műszaki tudományos nyelvben.” (Sebestyén Árpád: A magyar nyelv névutórendszere. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965. 199. 1.) Ez a folyamat teljes mértékben érvényes, sőt még hatványozottabban a szlovák szakszövegek fordítása esetén.

2. A névutók és az elöljárószók ösz70