Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)
1981-10-01 / 2. szám - Nógell Tibor: Az internacionalista nevelés kapcsolataink tükrében
1974-ben megindult a gimnáziumi oktatás. Az iskola — s erre büszkék vagyunk — 60—70 %-ban munkás- és parasztszármazású gyerekeket nevel. Nagyon gazdagok forradalmi hagyományaink. Ezért érzi a tantestület minden tagja — ezt mindnyájuk nevében mondhatom — erkölcsi kötelességének, hogy a diákokat a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szellemében nevelje. 1967-ben „Jövő, téged szolgálunk“ címmel kiállítást nyitottunk a Major István és Steiner Gábor munkásságát bemutató dokumentumokból. Az azóta állandóan bővülő gazdag dokumentumanyag iskolánk egyik büszkesége. Az alapiskola diákjainak 50 %-a szakmunkásképző intézetekben tanul tovább, másik fele szakközépiskolákba, gimnáziumba jelentkezik. Két párhuzamos gimnáziumi osztályunk van, ezek közül az egyik a matematika és a fizika oktatására szakosodott, s a technikai irányzatú főiskolákra készíti elő a tanulókat, a másik pedig kísérleti osztály. Tavaly három gimnáziumi osztályt nyitottunk. Nagyon örülök annak, hogy az alapiskolában már a második éve párhuzamos osztályokkal indulhatunk. Ez is bizonyítja, hogy a szülők belátták az anyanyelvi oktatás előnyeit. Tanulóinknak jók a lehetőségei a főiskolákon való továbbtanulásra; ez megmutatkozik a tanulási kedvben és a továbbtanulási igényben is. Amikor megkérdem Janda elvtársat, hogyan is tud ilyen nagy iskolában mindenre gondolni, időt szakítani, elmosolyodik: Hja, a sokéves tapasztalat és a jó pedagógusgárda sokat jelent! Pedig eddig még nem is beszéltünk közéleti tevékenységéről, iskolán kívüli munkásságáról. Kérésemre erről is szól néhány szót: — 1971 óta vagyok a Bratislavai I. Körzeti Nemzeti Bizottság képviselője, s a harmadik választási időszakban töltöm be a kulturális bizottság elnöki tisztségét. 1965-től — a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának megalakulásától — karnagyként dolgozom. Sok munka ez, tagadhatatlan, de jó és szép, s csak nagy elkötelezettséggel lehet végezni. Az iskolán kívüli munka szükségszerűen bővíti az ember látókörét, s úgy érzem, azt is elősegíti, hogy az ember rugalmasabban dolgozzon saját munkaterületén. Én konkrétan ezt különböző akciók szervezésekor, műsorok rendezésekor érzem — folytatja. Mert tudni kell, hogy iskolánk kulturális élete nagyon gazdag. Gyermekkórusunk az iskolával egyidős, számos díjat, kitüntetést kapott már. Évekig dolgozott sikeresen a Forrás Irodalmi Színpad, most pedig a SZISZ-szervezet irodalmi csoportja igyekszik folytatni a szép hagyományt. A jövő terveiről, perspektíváiról faggatom. — Iskolánknak a Slovnaft nemzeti vállalat és a Lúcsi Efsz a patronáló üzeme. Célul tűztük ki a kémiaoktatás korszerűsítését, a szaktantermek bővítését. Űjabb kabineteket is szeretnénk berendezni, például a szervetlen kémia oktatását megkönnyítő mérleg- termet. Szeretnénk a következő években is párhuzamos alapiskolai osztályokat nyitni, állandóan mélyíteni a pedagógusok felkészültségét, s főleg úgy tanítani, hogy a gyerekek számára ne csak puszta tudást adjunk, hanem egyéniségeket, öntudatos, sokoldalú fiatalokat neveljünk. Búcsúzom, s míg megköszönöm a beszélgetést, arra gondolok, sok minden változott a Duna utcában azóta, hogy én fehérgalléros ünneplőben, frissen érettségizett tizennyolcévesként kiléptem a kapun. Rengeteg minden változott. Egy mégsem: a lelkesedés, a bizonyítani vágyás és a diákok iránt érzett felelősségérzet az idén harmincéves fennállását ünneplő iskolában a régi maradt. Kosa Karola