Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)

1981-10-01 / 2. szám - Nógell Tibor: Az internacionalista nevelés kapcsolataink tükrében

1974-ben megindult a gimnáziumi oktatás. Az iskola — s erre büszkék vagyunk — 60—70 %-ban munkás- és parasztszármazású gyerekeket nevel. Nagyon gazdagok forradalmi hagyomá­nyaink. Ezért érzi a tantestület minden tagja — ezt mindnyájuk nevében mond­hatom — erkölcsi kötelességének, hogy a diákokat a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus szelle­mében nevelje. 1967-ben „Jövő, téged szolgálunk“ címmel kiállítást nyitot­tunk a Major István és Steiner Gábor munkásságát bemutató dokumentumok­ból. Az azóta állandóan bővülő gazdag dokumentumanyag iskolánk egyik büszkesége. Az alapiskola diákjainak 50 %-a szakmunkásképző intézetekben tanul tovább, másik fele szakközépiskolák­ba, gimnáziumba jelentkezik. Két pár­huzamos gimnáziumi osztályunk van, ezek közül az egyik a matematika és a fizika oktatására szakosodott, s a tech­nikai irányzatú főiskolákra készíti elő a tanulókat, a másik pedig kísérleti osztály. Tavaly három gimnáziumi osz­tályt nyitottunk. Nagyon örülök annak, hogy az alap­iskolában már a második éve párhuza­mos osztályokkal indulhatunk. Ez is bizonyítja, hogy a szülők belátták az anyanyelvi oktatás előnyeit. Tanuló­inknak jók a lehetőségei a főiskolákon való továbbtanulásra; ez megmutatko­zik a tanulási kedvben és a továbbta­nulási igényben is. Amikor megkérdem Janda elvtársat, hogyan is tud ilyen nagy iskolában mindenre gondolni, időt szakítani, el­mosolyodik: Hja, a sokéves tapaszta­lat és a jó pedagógusgárda sokat je­lent! Pedig eddig még nem is beszéltünk közéleti tevékenységéről, iskolán kívü­li munkásságáról. Kérésemre erről is szól néhány szót: — 1971 óta vagyok a Bratislavai I. Körzeti Nemzeti Bizottság képviselője, s a harmadik választási időszakban töltöm be a kulturális bizottság elnö­ki tisztségét. 1965-től — a Csehszlová­kiai Magyar Tanítók Központi Énekka­rának megalakulásától — karnagyként dolgozom. Sok munka ez, tagadhatat­lan, de jó és szép, s csak nagy elkö­telezettséggel lehet végezni. Az isko­lán kívüli munka szükségszerűen bő­víti az ember látókörét, s úgy érzem, azt is elősegíti, hogy az ember rugal­masabban dolgozzon saját munkaterü­letén. Én konkrétan ezt különböző ak­ciók szervezésekor, műsorok rendezé­sekor érzem — folytatja. Mert tudni kell, hogy iskolánk kulturális élete nagyon gazdag. Gyermekkórusunk az iskolával egyidős, számos díjat, kitün­tetést kapott már. Évekig dolgozott si­keresen a Forrás Irodalmi Színpad, most pedig a SZISZ-szervezet irodal­mi csoportja igyekszik folytatni a szép hagyományt. A jövő terveiről, perspektíváiról fag­gatom. — Iskolánknak a Slovnaft nemzeti vállalat és a Lúcsi Efsz a patronáló üzeme. Célul tűztük ki a kémiaoktatás korszerűsítését, a szaktantermek bő­vítését. Űjabb kabineteket is szeret­nénk berendezni, például a szervetlen kémia oktatását megkönnyítő mérleg- termet. Szeretnénk a következő években is párhuzamos alapiskolai osztályokat nyitni, állandóan mélyíteni a pedagó­gusok felkészültségét, s főleg úgy ta­nítani, hogy a gyerekek számára ne csak puszta tudást adjunk, hanem egyéniségeket, öntudatos, sokoldalú fiatalokat neveljünk. Búcsúzom, s míg megköszönöm a be­szélgetést, arra gondolok, sok minden változott a Duna utcában azóta, hogy én fehérgalléros ünneplőben, frissen érettségizett tizennyolcévesként kilép­tem a kapun. Rengeteg minden válto­zott. Egy mégsem: a lelkesedés, a bi­zonyítani vágyás és a diákok iránt ér­zett felelősségérzet az idén harminc­éves fennállását ünneplő iskolában a régi maradt. Kosa Karola

Next

/
Oldalképek
Tartalom