Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)
1981-10-01 / 2. szám - Bors Éva: A zeneterápia alkalmazása a nevelésben / Könyvekről
KÖNYVEKRŐL A zeneterápia alkalmazása a nevelésben Az iskolaérett gyerekeknél a tanulás alapfeltétele a gyermek szenzomotori- kus fejlettsége. Azoknál a gyerekeknél, akiknél kisebb agyfunkció-sérülés áll fenn, az oktatási-nevelési folyamat nagyon megnehezül. Pszichomotorikus nyugtalanság, érzelmi ingadozás, ingerlékenység, a figyelemösszpontosítás hiánya lehetetlenné teszi a gyermek információgyűjtését, értelmének fejlesztését, az alapismeretek rögzítését, az általánosítást, s természetesen e hiányosságok gátolják az értelmi fejlődést, lehetetlenné teszik a gyereknek az ismeretek elsajátítását. Ennek következménye, hogy az encefalopatikus [agysérült) gyerek a legjobb teljesítő- képesség mellett is az átlagon alul szerepel. A gyakori sikertelenség megzavarja a gyermek személyiségét, öntudatát. A kisebbrendűség érzése kiváltja az ellenállást, a destrukciót vagy a közömbösséget. Ez nagyon megzavarhatja a tanítási és a tanulási folyamatot. Az oktató a gyereket figyelmetlennek tartja, ez pedig mindkét irányból zavart okozhat. A gyermek alakuló személyiségében is rögződhetnek a negatív tulajdonságok. Hatásos pszichológiai gyógymódként alkalmazzák az edukatív [nevelési) és reedukatív (gyógyító nevelési) munkában ezeknél a gyerekeknél a zeneterápiát (a továbbiakban ZT). A zene felhasználását a gyógyításban csak a második világháború után kezdték alkalmazni, annak ellenére, hogy a régi kultúrákban már ismerték és nagy szerepe volt. A fejlett hallási érzéknek nagy jelentőséget tulajdonítottak az egyiptomi, perzsa és indiai filozófiában. Az elmélet szerint az ember megsérült mikrovilágába kell átültetni a zene kozmikus harmóniájának erejét és rendjét. Az antik világban — a harmonikus személyiség kialakításakor — a nevelési szándék döntő eszköze volt a zene. Platón a zenét az ifjúság testi és lelki egészségének fejlesztési eszközeként alkalmazta. Arisztotelész az etikai hatás mellett észrevette a kataraktikus hatást is, aminek gyógyító erejét igyekezett kiaknázni. A középkor az antik világ humanisztikus igyekezetének gátat vetett. E kor szelleme a testi és értelmi egyensúly, ami az emocionális életet háttérbe szorítja. Elveti a zenével való gyógyítást is. A késő reneszánsz ad új életteret a ZT-nak, kibővítve azt az új orvosi felfedezésekkel. Hangsúlyozza a test életfunkció-működésének harmóniáját. A gyógyszeres gyógyítás gyors fejlődése a huszadik században ismét háttérbe szorította a ZT alkalmazását. Az 50-es évek elején újra felfedezték a ZT gyógyító hatását. Az USA-ban 1941-ben (Altsuhler), Európában, Svédországban 1948-ban (Pontvik), Angliában 1966-ban (Alvin), Lipcsében 1976- ban (Schwabe) intézmények alakultak a ZT-val való gyógyító nevelés céljaira. 61
