Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)
1981-10-01 / 2. szám - Sz.J.: A családi életre nevelés / Figyelő
meny és soha véget nem érő boldogság kezdődne; c) megismerteti őket azokkal a biológiai (nemi betegségek felújult terjedése), pszichés (érzelmi csalódások, kiégés) és szociális (agresszivitás stb.) ártalmakkal is, amelyek a szerelemhez kapcsolódó tévedéseik, csalódásaik következményei lehetnek. Természetesen az iskola nem egyedül nevel. A gyermek környezetében a legkülönbözőbb életmodelleket, viselkedésmintákat látja. Ezek nemcsak az elvként hirdetett normákkal, hanem gyakran egymással is ellentétbe kerülnek. Amerikai szociológusok tárták fel, hogy pl. sok nő csak azért enged férfi munkatársai szexuális ostromának, mert különben kirekesztik őket. A kirekesztés félelme teszi engedékennyé őket. Hazai példa is akad: pl. egy kirándulás után az osztályokban perifériára kényszeríti a csoport azokat, akik nem voltak hajlandók velük azonosulva alkoholt fogyasztani, szexuális kaladonkat szervezni. Sajnos, ebben az összefüggésben legtöbbször épp azok a szülők kapják meg gyerekeiktől az ítéletet: „Én nem kívánok olyan szürkén élni, robotolni, ahogy ti”, akik a szocialista normák megvalósítására adnak nekik példát. A nevelésnek ezen a területén is érvényesül a nevelői példaadás szerepe. A példaadás kötelezettsége nem állítja valamilyen aszkéta követelménycsoport elé a pedagógusokat. A legnagyobb tisztelet övezheti azt a lánypedagógust, aki megszüli szerelemben fogant gyermekét, és joggal érdemelne megvetést, aki tisztes családanyai látszat alatt szövögeti „kisded” kalandjait. A kívánatos pedagógusi magatartás tömörítve: aki másokat nevelni akar, annak ezen a téren is legyen tartásai Pedagógusról ne legyen az a közvélemény, hogy mindenki megszerezheti, aki csak akarja. Kétségtelen, hogy ebből a szempontból egy pedagógustól a szocialista normák -következetesebb megtartását követeli meg a közvélemény és a pedagógusi etika. Aki a gyermeket nevelni akarja, értő szóval tárgyaljon vele. Beszélgessen és ne prédikáljon. Ne kérjük számon már az alsótagozatos tanítványainkon a tökéletesség megvalósítását (tudjanak, mindig példásan viselkedjenek), amikor erre tanítójuk is képtelen. Ki kell szakítani nevelésügyünket a di- dakticizmus béklyóiból, ne akarjuk modern Szokrateszként megtanítani az erényt, amikor sokkal nemesebb, szebb, de nehezebb feladat áll előttünk: arra kell megtanítani a tanítványainkat, hogy az élet percenként változó szituációiban képesek legyenek megőrizni önmagukat, s az élet kínálta alternatívákban a legjobb, a legetikusabb döntéseket tudják meghozni. A nevelésnek ki kell terjednie a viselkedés valamennyi területére, ezért ne türjük meg az iskolában a cinikus, trágár beszédet, a szerelem leromboló- ját, hisz Balzac írta: „a szemérem a szerelem anyja”, a kirívó, kihívó öltözködést (a nemiség túlhangsúlyozását), a közönséges viselkedést (cselekedeteket, köztük a pornográf képek terjesztését se). (Kerékgyártó Imre: Szerelem és nevelés, 1981. 2. szám, 91—98. o.) RODINA A ŠKOLA A családi életre nevelés kérdéseiről nemrégen szervezett szemináriumon felmerült a kérdés, mi a szülők feladata a gyermekek felkészítésében a kiegyensúlyozott családi életre, hogyan lehet kiküszöbölni a válásokat. A kutatások egyértelműen azt bizonyítják, hogy a rengeteg létező válóok között igen gyakori a környezet beavatkozása a krízisbe jutott házasságba. Ahol a szülők nem élnek együtt a fiatalokkal, ahol ritkán találkoznak, sokszor későn veszik észre, hogy feloldhatatlan a konfliktus a házasok között, sok esetben csupán a válóper befejezésekor. Ha a válófélben levők 59
