Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)

1981-10-01 / 2. szám - Lukács Tibor: Az alap- és középiskolák irányítása a minőség mérlegén

— a nem iskolai szervek is tisztelet­ben tartsák az SZSZK Oktatási Mi­nisztériumának az iskolák folyama­tos munkájáról szóló utasításait, — az irányító szervek egységesítsék a szakmunkásképző iskolákkal szem­ben jelentések küldésével kapcso­latban támasztott követelményei­ket, — jobban gondoskodjanak az anyag­beszerzésről, — hangolják egybe az ellenőrző mun­kát. Az ellenőrzés során az ellenőrzött is­kolák vezetőségei 628 utasítást kaptak. Minden iskolára átlagosan 5,4 jut. Ezek közül 68 az iskola anyagi ellátá­sával, 60 jobb tanulmányi eredmények elérésével, 47 a kommunista nevelés javításával, 49 az óralátogatással, 39 az iskolán belüli ellenőrzés javításával, 55 a tervezéssel, 46 pedig a munkaszer­vezés javításával kapcsolatos. További utasítások vonatkoztak az iskolák do­kumentációjára, az órarendek kidol­gozására és az osztályfőnökök tevé­kenységére. Végezetül megállapíthatjuk, hogy az általános és a középiskolák, valamint más oktatási intézmények tiszteletben tartják a felsőbb oktatási szervek ha­tározatait, s az SZSZK Oktatási Mi­nisztériumának irányelveit és utasí­tásait. Az ellenőrzött iskolákban emel­kedik az irányító munka színvonala, amit a javuló tervezés, szervezés és el­lenőrzés is bizonyít. A pozitív eredmé­nyeken kívül azonban fogyatékosságok is vannak, amelyeket részletesen is­mertettünk. Az iskolák vezetőségeinek és felettes szerveinek a jövőben job­ban kell törekedniük e problémák meg­oldásával. Az irányítás hatékonysága lényege­sen növelhető az irányító munka stílu­sának javításával. Ezzel kapcsolatban a kongresszusi dokumentumok kiemel­ték a lenini munkastílus olyan elvei érvényesítésének fontosságát, mint az elmélet és a forradalmi gyakorlat kap­csolatának erősítése, a szavak és a tettek, a politikai és a szervező mun­ka egysége, a pártos hozzáállás, a dol­gozók irányításban való hatékony rész­vételének növelése és alkotó kezdemé­nyezésük kibontakoztatása, valamint az eredményekért vállalt nagyobb szemé­lyes felelősség. Ezt azért kell hangsú­lyozni, mert az irányítás gyakorlatá­ban még mindig alkalmaznak passzív módszereket, az irányító és az irányí­tott kapcsolata egyoldalú. A hospitálás utáni beszélgetéseken és a tanári kar ülésein az igazgatók és helyetteseik gyakran „tanácsokat” kényszerítenek a pedagógusokra, tekintet nélkül azok­ra az eredményekre, amelyeket a pe­dagógus saját munkamódszereivel el­ér. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pedagógushoz [és a tanulóhoz is) mint aktív személyiséghez kell viszo­nyulni. Még a leggyengébb pedagógus­nak is vannak pozitívumai, csak segí­teni kell kibontakoztatásukat. Az irányítás képessége nem jön lét­re önmagától, tapasztalat és számos személyi tulajdonság kell hozzá — amint ezt a kongresszusi dokumentu­mok is kiemelik. Ezért nagy gondot kell fordítanunk iskoláink és más ok­tatási intézményeink vezető dolgozói politikai, szakmai és erkölcsi felké­szültségének növelésére. LUKÁCS TIBOR, az SZSZK Oktatási Minisztérium központi tanfelügyelője Fordította: D. P. 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom