Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)
1982-03-01 / 7. szám - Szeberényiné Z. Judit: A napközi otthonban és a nevelőotthonban folyó nevelésről / Figyelő
hogy a gyermekek egészségügyi és egyéb, halasztást nem tűrő problémáit azonnal megoldhassák. A tanulók önművelő tevékenységének a hatékonysága, a nevelők és a tanulók igyekezetének az eredménye nagymértékben a nevelőnők felkészültségétől függ. Nem elég az ilyen jellegű foglalkoztatásra csupán egy héttel, s különösen nem az előző napon felkészülni. Már az év elején alaposan át kell tanulmányozni az adott osztály tantervét, a megfelelő módszertani utasítást, s ennek alapján kell a tematikus tervet elkészíteni, a tanítóval együtt megállapítani a tanulmányi séták, kirándulások időpontját, témáját, amelyek a természetismeret vagy honismeret tananyagához kötődnek. A tanulók napköziben folytatott önművelő tevékenysége akkor eredményes igazán, ha önálló munkájuk jól elő van készítve. Erre már akkor gondolni kell, amikor közösen az egész osztállyal együtt begyakoroljuk, megszilárdítjuk az egyes tananyagot. Ha a tanulók önálló munkáját nem vesszük kellő figyelembe, ez azt eredményezi, hogy a feladatokat nem tudják megoldani, vagy sok hibát csinálnak. Elgondolkodtató, nem lenne- e jó differenciált házi feladatokat adni, így a tehetségesebb tanulók nehezebb feladatokat kapnának, hogy fejlődésük törésmentes legyen, a gyengébb tanulók viszont jobb eredményt érnének el az egyszerűbb, de számukra megoldhatóbb feladatok révén. A 3. "és a 4. osztályban bevált módszer a verseny, a kvíz, a csoportmunka és a párosán végzett feladatmegoldás. Kvízzel különösen a honismereti és a természettani ismereteket lehet megszilárdítani. A szerző havonta rendez olyan kvízt, amikor az említett tantárgyakon kívül matematikai és nyelvtani kérdéseket is találnak a tanulók a borítékban. A nevelő személyiségének igen nagy a szerepe az oktatásra való felkészülésben, ezért a nevelőnek állandóan képeznie kell magát elméleti síkon is, hiszen a korszerű felfogás szerint a tanuló a nevelés szubjektuma (nem csupán elszenvedi az őt érő hatásokat, önműveléssel saját magát is formálja). (H. Vavrinčíková: Sebavzdelávacie činnosti žiakov Š D, 1981, 3. sz., 17—19. o.) Ugyanebben a számban figyelemre méltó M. Švecová beszámolója arról, hogyan gyakorolja és szilárdítja meg a 2. osztályos környezetismeretben a technika és a termelés témakört didaktikai játék segítségével, valamint a gútai (Kolárovo) gyermekotthon igazgatójával, Jezsó Lászlóval folytatott beszélgetés. Elgondolkodtató írás szól a gyermekotthon környezetének a tanulók erkölcsi fejlődésére gyakorolt hatásáról is. A TANÍTÓ Ma már minden napközis nevelő tudja, hogy a napközi nem elsősorban a tanulást segíti, hanem egyre inkább a társasélet vonzó terepévé válik, ahol kikapcsolódni, játszani, művelődni lehet. A nevelési többletlehetőség valóra váltásához azonban sokféle módszer szükséges. Ezeknek egyike a gyermekszínjátszás, az alkotó játékdramaturgia. ami iránt az utóbbi években egyre fokozódik az érdeklődés. A tanulók színjátszásra nevelése során fejlesztjük értelmüket, érzelmeiket, fizikumukat, elősegítjük közösségi aktivitásukat (különösen a hátrányos helyzetű tanulók bevonásakor figyelhető meg ugrásszerű fejlődés e téren), kreatív képességeiket, a koncentrált, megtervezett munkára való készségüket stb. A mimes játék a legkülönbözőbb tevékenységek részévé válhat, pl. a tanórára történő felkészülésben is szerepet kaphat. A tanulók szívesen játszanak el történelmi eseményeket, ezáltal úgy érzik, ők is részt vettek benne. A szerzők szerint a klubfoglalkozásokon valamivel nehezebb egységbe kovácsolni a csoportot, mint a napköziben, hiszen a klubtagok különböző osztályokból, őrsökből verbuválódnak, viszont nagyobb teljesítményre képesek. Az iskolai ünnepélyeken övék a legnagyobb siker, a megszokott merevséget épp a színjátszás bevonásával lehet innen száműzni. íme néhány lazító-koncentráló gyakorlat: — A játékbolt kirakatában mozdulatla- lanul álló játékok vagytok, a járókelők kíváncsian nézegetnek benneteket (a vezető végignézi a „kirakatot” és hangosan találgatja, ki milyen játék lehet). Éjfélt üt az óra (csengő, dob), most végre megelevenedhettek. Ki-ki kedvére élhet, mozoghat. Lejárt az időtök (megadott jelre), ismét megmerevedtek. 222
