Szocialista Nevelés, 1981. szeptember-1982. június (27. évfolyam, 1-10. szám)
1981-09-01 / 1. szám - Bernáthné Krúg Erzsébet: A szlovák nyelv tanítása az alapiskola 6. osztályában
logikus és dialogikus beszéd, néma, szövegértő, kifejező olvasás, írott ösz- szefüggő szövegek alkotása, a társadalmi érintkezés, ügyintézés írott formái). A 6. osztályban fokozódnak a nyelvi kommunikáció tartalmával és minőségével (nyelvhelyesség) szemben támasztott követelmények, ezért az 5. osztályhoz viszonyítva nagyobb szerepet kapnak a művelődési feladatok (a tanulók tárgyi ismereteinek a kibővítése és elmélyítése a tantárgyak közti kapcsolatok fokozottabb kihasználásával, a nyelvtani ismeretek elsajátítása és gyakorlati alkalmazása, szlovák irodalmi olvasás stb.) A nyelvi jártasságokra és készségekre vonatkozó tantervi követelmények a kísérlet során némileg módosultak a tanterv kiadása óta, ezért külön felhívjuk pedagógusaink figyelmét a módszertani kézikönyvnek a változásokat ismertető megjegyzéseire az 1—3. oldalon. A nevelési feladatok közül ebben az osztályban is a csehszlovák szocialista hazafiságra és a proletár szocialista nemzetköziségre való nevelést helyezzük előtérbe párhuzamosan a tanulók értelmi képességeinek a fejlesztésével. A tananyag és a tanítási módszerek sok lehetőséget nyújtanak a személyiség sokoldalú fejlesztéséhez. A pedagógusok feladata ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása, valamint a tanulók önállóságának (pl. a szótárakkal való foglalkozások, a munkafüzet feladatainak a megoldása) és alkotó- képességének a fejlesztése probléma- felvető kérdések és feladatok segítségével. Megjegyzések a konverzációhoz Tapasztalataink azt mutatják, hogy még nem eléggé tisztázott a konver- záció fogalma. A konverzáció, azaz a társalgás feladata a dialogikus beszéd fejlesztése, tehát kérdésfeltevés, válasz, véleményünk, óhajunk kifejtése, parancsok, utasítások adása stb. Célunk az, hogy tanulóink tudjanak társalogni a mindennapi életben előforduló beszédhelyzetekben. A tanítási órákon elhangzó párbeszédek azonban túlnyomórészt nem élethűek, tanóra- és tankönyvízűek. A pedagógusok és a tanulók kérdései általában a beszélgető partner ismereteire irányulnak (ez is fontos, de ez nem társalgás a szó szoros értelmében), pl. čo vieš o tom, alebo o tom, čo potrebujeme ..., ako by si to robil..., vymenuj ... stb. így a tanulók replikái leíró jellegűek, statikusak, s a párbeszédekből hiányzanak a társalgásra jellemző helyeslő, tagadó stb. kifejezések. A tanítási gyakorlatban előforduló társalgások másik fajtáját az jellemzi, hogy egy-egy eseményt vagy leíró jellegű témát mond el több tanuló egymásra licitálva. Ez sem valódi konverzáció. A 6. osztályban ezért nagyobb súlyt kell fektetnünk az életből ellesett szituációkra. Mivel a beszéd egyedi, sohasem ismétlődik meg ugyanabban a formában, a tankönyv csak egy-egy modellt mutathat be. A mindennapi beszéd elsajátítása érdekében a pedagógusoknak kell kialakítaniuk a tanítási órákon a valódi beszédhelyzeteket. A társalgáshoz adjunk pontos, részletes és konkrét utasításokat (nem elég a téma címének a megjelölése), esetleg megadva a szókincset és frazeológiai egységet is. Ügyeljünk arra, hogy csak olyan témát adjunk tanulóinknak, amelynek szókincsét, szókapcsolatait, frazeológiai egységeit előzőleg már begyakoroltuk. Jó utasításminták találhatók pl. a tankönyv 16., 32., 69. oldalán. Szükséges, hogy tanulóink a különféle beszédhelyzetekben gyakorolják a társalgás variálásának a módjait is. Pl.: Boli sme na plaveckom výcviku — vyjadri radosť, že sa ti všetko páčilo; vyjadri ľútosť, že si sa na plaveckom výcviku nemohol zúčastniť stb. Mivel nem minden tanulo éri el а kívánt társalgási szintet, több időt és 17
