Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)
1981-05-01 / 9. szám - Sz.J.: Miről írnak a szovjet pedagógiai folyóiratok? / Figyelő
get megkülönböztetni a játéktól — közben azonban hordanak magukkal játékot az iskolába. A szerző megállapította, hogy a szabadidejében zenével, idegennyelv-tanulással, sporttal túlterhelt gyermek a tanítási órán játszik — gondolatban! A pedagógusnak jól kell ismernie a játékos tevékenység pedagógiai és pszichológiai alapjait, hogy az oktatás és nevelés folyamatában a játék a segítőeszköz szerepét tölthesse be. (N. I. Sztreljanova: Rol igrü vo for- mirovanyij licsnosztyi mladsego skol- nyika, 1980. 10. sz. 33—35. old.]. A moldavai iskolákban szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanulók az oktatás folyamatában nem tudják kellőképpen felhasználni a tankönyvből, a gyermekfolyóiratokból és könyvekből szerzett ismereteiket. Egyszerűen nem is tudatosítják az alkalmazás lehetőségeit, sőt gyakran maga a tanító sem gondol erre, s itt a baj gyökere. A 3. osztályban sem tudják az önállóan olvasott szöveg rövid tartalmát elmondani, ha nem készítenek feljegyzést az olvasás során a tartalmi vázlatokhoz. Rendszerint csak azt mondják el, ami véletlenül megragadta figyelmüket, jóllehet a tanterv már az 1. osztály második felében előírja, hogy a szöveg tartalmi megértését kifejező címek kijelölésével kell gyakorolni, a 2. osztályban pedig a tanító segítségével egyszerű vázlatokat is készítenek. A tanító a gyermekek képességeiben rendszerint nem bízik, és nem ad önálló munkát nekik, ezzel megfosztja őket az önálló ismeretszerzés örömétől. Másfél év alatt már különféle jártasságokra tesznek szert a gyerekek: a fő gondolat megtalálása, a lényeges és lényegtelen dolgok megkülönböztetése, a szöveg tagolása és megfelelő címek kijelölése az egyes részekhez stb. Ezért a 2. osztály végére meg kell tanítani őket arra, hogy lássák a vázlatkészítés előnyeit. Ez a munka hozzájárul a gyermek saját képességeibe vetett bizalmának megerősítéséhez, erősíti a gyermek egyéniségét. A tapasztalat szerint a tanulóknak csupán mintegy 3 százaléka nem volt képes megbirkózni a feladattal. Az 1. osztályos számára a szöveg logikai egységekre tagolása túl nehéz feladat. Elég, ha jellemző címet találnak a kijelölt szakaszokhoz. A 2. osztályban ehhez már a fő gondolat saját szavakkal való kifejezésének készsége járul, a 3. osztályban pedig az egyszerű vázlat készítése. (L. Sz. Ganyja: Formirovanyije ume- nyij pri robotye nad textom, 1980, 7. sz. 5—9. old.). NARODNOJE OBRAZOVANYIJE A szovjet pedagógiai folyóiratok legújabb számaira általában jellemző, hogy az SZKP XXVI. kongresszusa előkészítését célzó írások az uralkodóak. Az 1980. évi 11. szám vezércikke a tanulók munkára való felkészítése hatékonyságának tökéletesítését taglalja. M. A. Prokofjev, a Szovjetunió oktatási minisztere hangsúlyozta, hogy a munkára nevelés megvalósíthatatlan az iskola, a kolhozok és szovhozok, illetve egyéb üzemek szoros együttműködése és segítsége nélkül. Az 1980/81- es tanévtől kezdődően a munkára nevelés tantárgyat új tantervek szerint tanítják, melyek leglényegesebb jellemző vonása a gyakorlatra irányultság, a pályatájékoztatás, valamint az, hogy főként a felsőbb osztályokban növelik azoknak az óráknak a számát, ahol a tanulók termelőmunkát végeznek. Igen fontos szerepet játszanak a szovjet tanulók munkára nevelésében az ún. bázisüzemek (bazovüje pred- prijatyija). A következő tanulmány az iskola és a bázisüzem együttműködését mutatja be, melynek már mintegy huszonötéves hagyománya van. A tanulók termelőbrigádjaival kezdődött. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején, amikor határozatot hoztak arról, hogy az általános műveltséget nyújtó középiskolák felsőbb osztályaiban bevezetik az autóvezetés oktatását, ill. a traktorral végzett munkát, ez a rendelkezés az iskolák és autóüzemek, kolhozok és szovhozok és különféle szervezetek együttműködését nagymértékben előrelendítette. A népművelési osztály és az üzemek közei
