Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)

1981-03-01 / 7. szám - Pongó István: Az iskolai mondatelemzés néhány kérdéséhez

Alany (nominális) verbális--------állítmány (verbális] nominális

/ \ i I

tárgy határozó tárgy határozó

I I I

jelző jelző jelző jelző jelző

megfeledkezünk arról a tényről, hogy a mondat és a mondatrészek között még egy fontos sík, a szintagmák síkja található. Viszont azáltal, hogy a mondat szintjének rétegződését nem vesszük figyelembe, az elemzés sablonossá, egyhangúvá válhat. így a szintaxis egyike lesz azoknak a tantárgyaknak, amelytől a tanulók viszolyognak, ami sokszor az eredményeken is megmutatkozik.

A mondat teljes leírása megköveteli valamennyi sík elemeinek leírását oly módon, hogy világosan tűnjön ki, hogyan viszonylik egy sík valamelyik eleme a fölöttes és alsóbb síkok vele kapcsolatos elemeihez — ez azt jelenti, hogy mondatelemzéskor nem elég a mondat bizonyos alkotóelemeinek meghatározása, hanem viszonyítani kell azt a felsőbb és az alsóbb síkokhoz is. Ezenkívül fontos, hogy az egyes síkok elemeit necsak a fölöttes vagy alárendelt síkok elemeihez viszonyítsuk, hanem magán az adott síkon belül is, hiszen egy adott síkon belül az elemek általában nemcsak mellérendelő viszonyban állnak egymással, hanem hierarchikusan is viszonyulnak egymáshoz.

„A korszerű idegen nyelvoktatás a beszédtevékenységi formák minél magasabb szintű kiművelésére törekszik, ennél fogva mondatcentrikus.”10 11 Tegyük hozzá, hogy ez nemcsak az idegen nyelvoktatásra vonatkozik, hanem az anyanyelv oktatására is. Ahhoz azonban, hogy a nyelvoktatásban a kommunikációs tényezőket kell elsődlegesnek tekintenünk, ezért a mondatcentrikus nyelvoktatást és mondatelemzést ki kell bővítenünk. A mondat nemcsak mondatrészek halmaza, hanem egész sor más komponenst tartalmaz, amelyet a mondatelemzés sokszor nem vesz figyelembe. Ügyelni kell a következőkre:

a) Mindenekelőtt fontos lenne az alany és az állítmány központi szerepének a feladása. Eszerint a mondat centrumát az állítmány képezné, amelynek az alany ugyanúgy alá van rendelve, mint a többi mondatrész.

b) Nagyobb figyelmet szentelni a bővítmények egymáshoz kötődésének (űn. valencia-kötődés, amelyet nem szabad összetéveszteni a rekcióval vagy az intencióval11).

c) A szemantikai és szintaktikai kapcsolatok kihang súly ozása.

Tekintetbe kell venni azt is, hogy a szintaxis és szemantika nem kapcsolódik egymáshoz egy az egyben. t

d) A mondat elemzést a kommunikációs képességek és készségek fejlesztésének szolgálatába kell állítani. A nyelven kívüli valóságot a nyelv segítségével tudjuk leírni. Ehhez nagy segítséget nyújthatnak különböző valenciamodellek, szemantikai mondattípusok stb.12.

A nyelvészek nagy figyelmet fordítanak a nyelvoktatáson és a nyelvtanításon belül a szintaxis korszerűsítésére. Sajnos, az iskolai gyakorlat kevésbé használja fel az elért eredményeket. Nem arról van elsősorban szó, hogy teljes egészében vegyük át a modern nyelvtudomány eredményeit — gondolok itt a generatív grammatika és a valenciaelmélet különböző módosulataira — hanem a feltárt összefüggés alapos módszertani feldolgozásáról és kritikájáról a nyelvoktatás szempontjából. A világviszonylatban kipróbált módszerek, ha nem is vezettek egyöntetően pozitív eredményre, reményekkel kecsegtetnek.

10 Bertók Imre: Az oppozíciós mondattianítás: Szoc. Név. 4. sz., Bratislava 1977, 110. 1.

11 Az igei intenció elméletének kidolgozása E. Pauliny nevéhez fűződik, aki ezen a téren messze megelőzte a hasonló amerikai és európai kutatásokat, v. ö. E. Pauliny: Struktúra slovenského slovesa, Bratislava, 1943

12 Karl-Ernst Sommerfeld: Zum Satzgliedsystem der deutschen Sprache der Gegenwart, unter besonderer Berücksichtigung der Satzsemantik. Wissenschaftliche Zeitschrift der Pädagogischen Hochschule „Liselotte Herrmann” Güstrow, 1. sz. 1976, 113. 1.

212