Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)

1981-03-01 / 7. szám - Mózsi Ferenc: Száz éve született Bartók Béla

vét-sziget bálványai, az alaszkai törzsfőnökök fejdísze, az új-kaledóniai fa- álarc vagy a benini négerek bronzöntvényei és spirituáléi jelentették. Mert ugyanúgy, ahogy a reneszánsz és a klasszicizmus formakölcsönzéseit a régé­szet akkor bontakozó tudománya segítette, századunk elején az útleírások kuriózumgyűjteményeiből tudománnyá érett néprajz tette lehetővé a „tiszta források“ beépítését a művészeti alkotásokba. Ezért lett Bartók és Kodály ze­netudós, zeneetnológus és az új magyar műzene megalkotója. A kor nagy egyéniségei — hasonlóan mint a reneszánszban — a teljességre törnek. Ro­main Rolland, Thomas Mann, Zdének Nejedlý, Albert Schweitzer, Lukács György stb. szinte polihisztorok. Szinte mindenhez értettek, a történelemhez és a ze­netudományhoz, a filozófiához és sok minden máshoz. Bartók és Kodály tár­ták fel szinte az utolsó pillanatban az ősi magyar népzenét. De nem csak megmentették ezt a „tiszta forrást“ az enyészettől, hanem megőrizve megha­ladták ezt a szintet. Megőrizték és átmentették az ősi magyar népzenéből azt, ami értékes, azaz beépítették az új magyar műzenébe. Ha mi eleget akarunk tenni a megőrizve meghaladás lenini elvének, el kell sajátítanunk, meg kell tanulnunk érteni és értetni a huszadik század modern magyar műzenéjét. A mi részünkre ugyanis a „tiszta forrás“, tehát a folklór nem csupán az ar­chaikusban indentitást kereső (mondják: gyökérkereső) szándék, nem vala- lamiféle mitikus népnemzet eszme, mítoszokhoz forduló segítségkeresés vagy „narodnyik-völkisch“ hagyomány. Ez ugyanis kevés lenne, mert ma már nincs konkrét társadalmi használati értéke. A mi részünkre a tiszta forrást magába olvasztó, azt magasabb szinten kifejező új magyar műzene kell, hogy zenei anyanyelvűnkké, élő, társadalmi használati értékké váljon. Hiszen a művelt magyar ma már nem a par excellence néptől tanul magyarul, hanem Petőfi­től, Adytól és Móricztól. Az új magyar műzene a magyar népzene alapjaira építette a német alaposság és az „esprit gaulots“ kupoláját. A „tiszta forrás“ csermelyét az egész emberiség kulturális örökségének folyamával mélyítette, erősítette. Részünkre tehát nem lehet elég már csak a forrás... 4. Volt már idő, amikor a puritánok csak a „tiszta forrás“ muzsikáját, csak az egyhangú, ősi gregorián dallamot fogadták el. Meg akarták állítani a tör­ténelem kerekét és voluntarisztikus szimplaságukkal mindent, ami nem az ő ré­gi ízlésük szerinti volt, tisztátalannak kiáltották ki. Tűzzel-vassal hadakoztak azért, hogy hatalmi szóval „tiltsák ki a templomból a több szólamú, érthetet­lenül bonyolult és fülsértő műzenét. Mert csak az egyszólamú, ősi gregorián zene, amely minden mesterkedés, polifónikus csűrés-csavarás, bravúroskodó zenei építkezés nélkül az ősi szöveget, az ősi dallamot adja, csak ez a muzsika gyarapíthatja lelki gyönyöreinket“. A nagy pör eldöntésére a tridenti zsinat résztvevői (a tizenhatodik század közepén) meghallgatták Palestrina zenéjét, és döntőbírói biztonsággal döntöttek: a polifonlkus zene is egyszerű és köz­érthető. A szerkezet áttetsző szilárdsága, az összhangok zengése pontot tett a vita végére. Mert nem lehet visszatérni a régimódihoz, hanem fel kell nőni az újhoz. Az iskolázott fül számára — mondták a XVI. sz. közepén az illetéke­sek —■ Palestrina harmóniakincse és többszólamúsága az igaz és szép, mert „művészete a legtermészetesebb módon forr össze az emberi érzések kifeje­zésével“. A bartóki pör döntőbírója nem egy zsinat, hanem a világ zenera­jongó közönsége. Hiszen Bartók Béla ma a világ leggyakrabban játszott ze­neszerzője! Azok az oroszok és angolok, németek és mások a „döntőbírók“, akik szeretik és értik, s ezért igénylik Bartók muzsikáját. A kérdés egyelőre megválaszolatlan része mennyire van jelen Bartók muzsikájának publikuma között a szlovákiai magyarság? Konkrétabban: milyen a szlovákiai magyar tanítóság zenei közízlése? Kellően differenciált választ adni a kérdésre, úgy véljük, senki sem tud. De fordítsunk egyet a kérdésen: kié Bartók ízesen ma­gyar muzsikája, kié igazán a nagy magyar géniusz, azé a pl. skandináv mo­dern komolyzene-rajongóé-e, aki ismeri és igényli Bartókot vagy azé a magyar 204

Next

/
Oldalképek
Tartalom