Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)
1980-09-01 / 1. szám - Suba László: Az úszásoktatás ötéves megfigyelése alapiskoláinkban
Az úszásoktatás ötéves megfigyelése alapiskoláinkban Dr. SUBA LÁSZLÓ adjunktus, Pedagógiai Fakultás, Nitra A rendszeres testmozgás egészségünk és fizikai képességeink megőrzése érdekében alapkövetelménnyé vált. Az iskolai testnevelés célja a hatékonyságon kívül a rendszeres mozgás igényének beidegződése. Az optimális hatékonyságot a testnevelés formájával, a sportágak megválasztásával és helyes szervezésével érhetjük el. A szakemberek és orvosok véleménye szerint az úszás fiziológiai szempontból a leghatékonyabb testgyakorlatok közé tartozik. Az iskolaügyi szervek ezt a körülményt — s az úszás honvédelmi jelentőségét — figyelembe véve bevezették alapiskoláinkban a köte lező úszásoktatást. Ugyanakkor az iskolai oktatás szervezettsége nyújtja a legjobb lehetőséget az alapfokú úszás- oktatás széles körű megvalósítására. Ötéves ciklusban figyeltük meg ennek a lehetőségnek a kihasználását négy olyan járás magyar tanítási nyelvű iskoláiban, amelyekben az éghajlati viszonyok, az uszodák s nem utolsósorban az úszósport hagyományai jó feltételeket biztosítanak. A járási pedagógiai központok segítségével 1973-ban végeztük a felmérést, amelynek folyamán az érsekújvári (Nové Zámky], a .komáromi (Komárno), a dunaszerda- helyi (Dunajská Streda] és a rozsnyói (Rožňava) járások 58 magyar tanítási nyelvű iskolájának 12 326 tanulóját kérdeztük meg. Öt évvel később, 1978- ban megismételtük a felmérést ugyanezekben a járásokban 56 magyar iskola 12 552 tanulója megkérdezésével. Az első felmérés eredményeiről a Szocialista Nevelés 1974. évi 10. számában számoltunk be. Az alábbiakban azt vizsgáljuk meg, mennyiben változtak az úszásoktatás feltételei az elmúlt öt év alatt, s velük szoros kapcsolatban az úszni tanulás (lásd az l/а és az 1/b táblázatot). Amint látjuk, 1973-ban a fiúk 57,59 százaléka, a lányok 30,53 %-a, összesítve a tanulók 39,06 %-a tudott úszni, vagyis a tanulóknak több mint 60 °/o-a nem tudott. Az 1978-as eredmények szerint a fiúk 52,60 %-a, a lányok 28,37 %-a, összesítve a tanulók 40,75 %-a tudott úszni. Ez azt jelenti, hogy a fiúknál 5 év alatt 4,99 %-kal csökkent, a lányoknál 7,84 %-kal emelkedett, összesítve 1,69 %-kal emelkedett az úszni tudók száma. Teljesen érthetetlen a csökkenés a fiúknál, viszont örvendetes a lányoknál az úszni tudás javulása, egészében azonban az 1,69 %-os emelkedés nagyon kevés. Ez az eredmény azt mutatja, hogy az úszni nem tudás felszámolása érdekében nem tettünk meg mindent. Nem kétséges, hogy az alapfokú úszásoktatás hatékonyságát döntően befolyásolja annak szervezési formája és feltételeinek megteremtése. A 2/a és a 2/b táblázat azt mutatja, hogy az elmúlt öt év alatt milyen változások történtek ezen a téren. A táblázatok azt mutatják, hogy 1973-ban és 1978-ban egyaránt a négy járás iskolái közül csak háromban volt rendszeres úszásoktatás. A többi iskola csak alkalomszerűen látogatta az uszodákat vagy a nyári szünetben szervezett úszótanfolyamot. Ugyanakkor az úszóórák átlaga 1973-ban 6,87, öt évvel később pedig 2,12 volt. így teljesen indokolt a visszafejlődés. Az uszodák látogatottságát lényegesen befolyásolja az iskoláktól való távolság. S ez nemcsak anyagi, hanem szervezési kérdés is. Az első felmérés idejében az iskolák 17 %-ának, a második felméréskor már 21,22 %-ának lett volna alkalma rendszeresen úszni, mivel az uszoda 1 km-nél rövidebb távolságra volt az iskolától (lásd a 3/'a és a 3/b táblázatot). Hogy a tapasztal21
