Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)

1981-01-01 / 5. szám - Tóth Béla: A gyermekirodalom a nevelés egyik nagyhatalma

— Az írásba foglalt gondolat és az életre keltő olvasás a kultúra legfőbb hordozója továbbra is; —Az írás és olvasás tette lehetővé az emberi gondolat közlését és megőr­zését, a könyvnyomtatás révén pedig a legértékesebb gondolatok demokratizá­lódását; — a gondolat fejlődése, a gondolkodás kiművelése és a gondolatok megbíz­ható közlése általuk valósulhat meg. E folyamat mindaddig biztosítottnak lát­szik, amíg az olvasás megőrzi elsődlegességét a többi médiával (rádió, televí­zió, újság) szemben, és társadalmi presztízsét fenn tudja tartani. A téma jelentőségére azok a vizsgálatok is felhívják a figyelmet, amelyek arról adnak hírt, hogy a rendszeres iskolai oktatásban részesülő, alsó fokú ta­nulmányaikat befejező fiatalok közt is sok akad, akiknek olvasási készsége messze elmarad a tantervekben megállapított követelményszinttől. Egy má­sik tapasztalat szerint a fejletlen olvasási készséggel egyenes arányban csök­ken a tanuló iskolai helytállása, nyelvi kifejezőkészsége, olvasási kedve és iro­dalmi érdeklődésének intenzitása. A felmérésekből azonban az is kiderült, hogy a fejlett olvasási technika nem az egyedüli feltétele az irodalomhoz való po­zitív kötődésnek. Megfelelő érzelmi-hangulati megalapozásra is szükség van ahhoz, hogy az olvasási kedv kialakulhasson a gyermekekben. Mindezekből megfogalmazhatjuk azt a didaktikai követelményt, hogy a tanítónak az olvasási készség kialakítását kezdettől fogva össze kell kapcsolnia az olvasási kedv ébresztgetésével, az irodalomhoz fűződő pozitív érzelmi viszony alapozgatásá- val. Ha a két tényező (technikai követelmények és a pozitív érzelmi viszonyu­lás) kölcsönhatása megvalósul, könnyebben elérhető, hogy a gyermek az iro­dalmat értő, szerető, a szépirodalmi élményeket igénylő tudatos olvasóvá váljék. A pozitív érzelmi töltésű irodalomolvasás az, amelyet az anyanyelvi neve­lés valóban igényel. Ez az olvasásfajta ösztönzi a legmegbízhatóbban a nyelvi -esztétikai kultúra fejlesztését. Az irodalmi olvasás azonban csupán egyik fajtája az olvasásnak, amely az olvasók kisebb részét jellemzi. A többség sohasem vagy csak ritkán alkalmazza. Helyette a tájékozódó, a szórakoztató vagy pedig a kognitív, a jelenségeket rendezni és értelmezni törekvő olvasási módokat részesíti előnyben. A négyféle olvasásfajta sajátos szerepet tölt be az ember kulturális életé­ben. Mindegyik szerepre fel kell készíteni az egyént már az iskoláskorban. Mégis, amikor az anyanyelvi neveléssel kapcsolatos feladatokra gondolunk, az irodalmi olvasás elsajátítását előnyben kell részesítenünk. Vele érhető el a leg­eredményesebben, hogy az anyanyelven megszólaló próza és versesköltészet szépsége és tartalmi gazdagsága, személyiségalakító hatása érvényre jusson. Kétségtelen, hogy nem könnyű dolog a gyermeket benső kapcsolatba hozni a szépirodalommal. Olykor éppen a gyermek tanítója nehezíti ezt meg azzal, hogy maga sem éli át a belső kapcsolatot az irodalmi alkotással. Más részről úgy tűnik, hogy az embereknek csak viszonylag kis csoportja képes a nyelvet mint művészetet átélni. Az okok közt feltételezhetően fontos szerepet játszik az iskolai oktatás színvonala és a gyermek családi környezetének kulturális atmoszférája, olvasási szokásai és hagyományai. AZ OLVASÄS FOLYAMATA ÉS ELSAJÁTÍTÁSA 1. A szövegolvasás pszichológiai megvilágításban Az olvasás pszichológiai jellegű tevékenység, amelyben számos fiziológiai mozzanat található. Az egyén nemcsak észreveszi a betűket, hanem mondatokat fog fel, azok jelentését is megérti. Az írásjelek optikus észrevétele által kelet­136

Next

/
Oldalképek
Tartalom