Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)
1980-12-01 / 4. szám - Havlík, Josef: Ifjúságunk nevelése az új feladatok fényében
A munkához való viszony kialakítása, a munkára nevelés — ez ma nagyon konkrét és gyakorlati kérdés, melynek az oktató-nevelő folyamatban való következetes megoldása jelentős mértékben befolyásolja az iskola jellegét. Önök, akik a gimnáziumi szakmai előkészítés programját hitelesítik, úttörők, éppúgy, mint ahogy az iskola és a társadalom közti új kapcsolatok úttörői az egységes földművesszövetkezetek és az üzemek. Önök mutatják meg a még kétkedőknek az utat. Szükség lesz — még inkább, mint eddig — politikai munkára, meggyőzésre. Amikor a fiatalokat szocialista öntudatra neveljük, beléjük plántáljuk a szocialista társadalom egész életéhez való tudatos hozzátartozást. így alakítjuk ki tulajdonképpen szilárd belső kritériumait, az életben való önálló tájékozódás feltételeit. így keletkezik az az alap, amely a döntéskor segít differenciálni, mit kell társadalmunk életében támogatni, miért kell harcolni, mire kell törekedni, másrészt megmutatja, mit kell megsemmisíteni mint a szocializmustól idegent és ellenségeset. A valódi szocialista öntudat ugyanis nem képzelhető el a fiatalok szilárd elhatározása nélkül, anélkül, hogy ezt a társadalmi álláspontot a közös munkában, a konkrét alkotómunkában meg ne valósítsák. A fiatalok szocialista öntudata épp a gyakorlat gondolati visszatükröződése, mely gyakorlat támogatja és fejleszti a szocialista társadalmat, megszilárdítja és elmélyíti az adott, történelmi és társadalmi szempontból konkrét rendet a szocialista társadalomban. Erről nevelői tevékenységünk során nem szabad elfeledkeznünk. Türelemmel és folytonosan irányítsuk a fiatalok figyelmét arra, hogy minden munkának alkotónak, újító és felfedező jellegűnek kell lennie, habár ez talán az első pillanatban nem ilyen egyértelmű. És ilyen csak az a munka lehet, amelyet szeretettel, hévvel végzünk, mely örömet jelent nekünk. A munka során az ember soha sincs egyedül, nem dolgozik csupán magának. A szocialista társadalom egészének munkatársa, a közös igyekezetből veszi ki részét, mások, s a közösség számára is dolgozik. A munkára nevelés tehát egyúttal erkölcsi nevelés is, az emberekkel, a kollektívával és a társadalom egészével való kapcsolatteremtés eszköze is. Meg kell mutatnunk a fiataloknak, hogy a kollektív szellem a szűkkörű személyes, individualista értelemben vett szükségletek és érdekeik elhatárolt világának az átlépését jelenti, de nem valamiféle illuzórikus „általános szeretet”, hanem a kommunista pártosság, a szocialista haza és a szocialista világrend javát szolgálja. A szocializmus feltételei közt az iskola politikai oktató-nevelő intézmény, mely betölti szerepét. Ez a szerep az emberek által kialakított pozitív értékek átadása. Az iskola ideológiai-politikai szerepe szorosan összefügg a világnézet kialakításával, a fiatal generációnak a marxizmus-leninizmus, a szocialista erkölcs és a szocializmus alapvető érdekei alapján történő ideológiai-politikai profiljának a megteremtésével. Ez iskolapolitikánk fő célja. A szocialista társadalom minden tagjával szemben támasztott magas igények, melyeket a szocializmus fejlődésének szükségszerűsége hívott életre azt kívánják, hogy oktató-nevelő rendszerünk mindenekelőtt a fiatal, politikailag képzett és öntudatos munkásosztály felkészítését mélyítse és javítsa, hisz ez az osztály szavatolja a jövőben a fejlett szocialista társadalom a szociális előrehaladást. Egyetlen nagy eszme, egyetlen meghatározott cél sem valósul meg az életben automatikusan és problémamentesen. Erről tanúskodnak a szocializmus építése során eddig gyűjtött hazai tapasztalatok. Magában iskolarendszerünkben is elég sok bizonyíték gyűlt össze az elmúlt évek folyamán arról, hogy nem elég egyetérteni a párt irányvonalával, nem elegendőek a beszélgetések és 98
