Szocialista Nevelés, 1980. szeptember-1981. június (26. évfolyam, 1-10. szám)

1980-09-01 / 1. szám - Ďurič, Ladislav: Az iskola átszervezése és a tanulók alkotó gondolkodásának fejlesztése

ban lehetséges, természetesen bizonyos feltételek szem előtt tartása mellett. A pedagógiai pszichológiából tudjuk, hogy a tanulók iskolában történő tanu­lása és oktatása (a kitűzött célokon kívül) négy alapfeltételtől függ. Ezek a következők: — a tanuló egyénnel (diákkal) ösz- szefüggő feltételek, — a tanító egyéniségével összefüg­gő feltételek, — a tananyaggal összefüggő feltéte­lek, — a környezet feltételei, amelyben a tanítás folyik. Mivel a tanulók alkotó gondolkodá­sának tudatos fejlesztése az iskolában irányított oktatás (nevelés és tanítás) közvetítésével történik, bizonyos, hogy itt is nagy jelentősége van a tanulás imént felsorolt feltételeinek a követ­kező modifikációk alkalmazásával: a) a tanuló alkotó személyiségével össze­függő feltételek, b) a tanító alkotó személyiségével összefüggő feltételek, c) az alkotókészséget fejlesztő tan­anyaggal összefüggő feltételek és d) az alkotó tanulói környezettel (alkotó légkör) összefüggő feltételek. a) Véleményünk szerint Hlavsa, Nástín psychológie kreativity, Csl. psy­chológie, 1972, XVI, 6. sz., 529—535. old.) állítása helyálló, miszerint az al­kotó személyiséget akkor érthetjük meg a legjobban, ha megismerjük fej­lődését. Fejlődési szempontból az alko­tó személyiség kreativitásának öt fej­lődési szintje van: aa) Expresszié kreativitás, amely fő­leg a spontaneitásban és könnyedség­ben nyilvánul meg. Jellegzetes a kis­iskolás korban levő gyermekekre. Fel­lelhetők a gyermekrajzokban és a jel­legzetesen gyermeki kérdésekben — miért?, minek? stb. A gyermek alko­tókészségének szempontjából nincs kor- látozóbb, mint amikor a felnőttek nem veszik tekintetbe megnyilvánulásait, il­letve ha elutasítóak, vagy letorkolják a gyermeket. ab) A produktív kreativitás úgy nyil­vánul meg, hogy a spontaneitás és könnyedség háttérbe szorulnak és az alkotó egyén már szembesíti tevékeny­sége eredményeit a valósággal, mégpe­dig kommunikatív szinten. Az iskolában ez már az alkotó tanuló produktuma, amelyet akár a tanító, akár ő maga összehasonlít a követelményekkel, eset­leg az osztálytársak produktumaival, ac) A felfedező kreativitás szintjén már a felfedezés jelenti az alapot. A tanuló régebben elsajátított tudásanya­gában már felfedi az újat, új problé­mákat lát benne, új problémahelyze­tek alakulnak ki, amelyeket a kevés­bé alkotó egyén nem vesz észre. Igaz, hogy a tanulónál ez a felfedezés még gyakran szubjektív, nem tudja, hogy előtte már valaki ezt felfedezte. ad) Az alkotóképesség innovációs szintje azzal tűnik ki, hogy az egyén már észreveszi és megérti a probléma­körök ok-okozati összefüggéseinek alapelveit, mind a tudomány, mind a gyakorlati tevékenység területén. Itt már a meglevő magas fokú tökélete­sítéséről van szó. ae) Az alkotóképesség legmagasabb (emergens) szintjén keletkeznek az új tudományos vagy művészeti iskolák és irányzatok. Ez a zseniális emberek al­kotóképességének színvonala. Az iskolában arra kell törekednünk, hogy tanulóink a kreativitás lehető legmagasabb felsorolt szintjét érjék el. b) Az alkotó gondolkodás fejleszté­sének alapfeltétele az, hogy maga a tanító is kreatív legyen és tudja, mi a kreativitás. Ezért a tanítók fontos feladata, hogy elsajátítsák a kreativi­tás pszichológiájának alapjait és az alkotókészség céltudatos fejlesztésének lehetőségeit. A tanítók további ezirányú feladata, hogy respektálják a tanulók alkotó személyiségét. Ez nem könnyű feladat. Előfordulhat, hogy az osztályban két- három átlagon felül kreatív tanuló szo­katlan módon fog hozzá az iskolai fel­adatok megoldásához és nem respek­tálja a megszokott sztereotip módsze­reket. Ezeket a tanulókat nem szabad ledorongolnunk alkotó tanulási mód­szereikért. Nem szabad problematikus személyiségeknek tekintenünk őket. A tanítóknak szintén tanulniuk kell 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom