Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)

1979-10-01 / 2. szám - Szeberényiné Z. Judit: Az iskolairányításról / Figyelő

Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy a szerzők — Szeberényi Zoltán és Gémesiné Hubicskó Irén — munkája értékes. A kísérleti tankönyv nagy hozzáértésről, kiváló pedagógiai és szakmai felkészültségről tanúskodó úttörő munka. S mint minden ilyen úttörő tevékenység — az esetleges vita, és e javító jellegű hozzáállás és tengernyi javaslat ellenére — már ebben a formájában is teljes elismerést érdemel.

Figyeiő

>

N

</>"

7so

3>

D

rt“

Cüs

m

—T

о_

SOCIALISTICKÁ ŠKOLA

Az iskolairányítás rendkívül igényes, analizáló és szintetizáló tevékenység. Feladata az iskola oktató-nevelő munkájának megvalósítása a társadalmi szükségletek, elvárások, a pártszervezet alapvető határozatai szellemében, az Oktatási Minisztérium utasításainak konkretizálása, hogy a felnövekvő nemzedéket kellőképpen felkészítsék a szocialista társadalom továbbfejlesztésére.

Az iskolafelügyelet egyrészt informatív

(a munka elemzése alapján elősegíti az igazgatás folyamatának minőségi javítását), másrészt irányító (hatással van az oktató-nevelő munka színvonalára és eredményeire), illetve nevelői funkciót tölt be (a nevelőmunka megfelelő módszerei és formái segítségével, elsősorban a személyes példa, a politikai fejlettség, szak- képzettség, elvtársi szellemben való értékelés révén hat az ellenőrzött dolgozókra). Ezek az alapvető funkciók dialektikus egységet alkotnak, melyben a döntő szerepet az irányítás játssza még akkor is, ha időnként az egyes iskolatípusokban valamelyik más funkció jut előtérbe.

Az iskolafelügyelet alapmódszere a kritikus elemzés. Ennek az analizáló-szinte- tizáló munkamenetnek a következő fázisait lehet megkülönböztetni:

a) elegendő mennyiségű tényanyag gyűjtése a vizsgált problémához;

b) a jelenségek közti oksági összefüggésekre és viszonyokra utaló tények elemzése;

c) az elemzés általánosítása, kiemelve a fejlődés irányát, a normától való eltérés okát és fokát;

d) az összegezés, a jó tapasztalatok kihasználása, illetve a fogyatékosságok kiküszöbölésére szolgáló intézkedések megfogalmazása.

Az iskolainspekció részleges munkamódszerei mindenekelőtt a megfigyelés, az összehasonlítás és az általánosítás.

Az inspekció alapformái: általános komp. lex inspekció, az ezt követő ellenőrző inspekció, a tematikus és a részleges tematikus ellenőrzés (vizsgálat).

Az iskolafelügyelet feladatainak teljesítésére a tanfelügyelők az eszközök széles skáláját alkalmazzák, mint pl.:

a) beszélgetés a tanítókkal, nevelőkkel, igazgatókkal, tanfelügyelőkkel;

b) az iskolai dokumentáció tanulmányozása (pl. az iskola tervének, a pedagógiai tanácsülések anyagának, az órarend, a tanulók munkájának az ellenőrzése stb.);

c) a tanórák közvetlen ellenőrzése és elemzése;

d) a tanulók jártasságainak, készségeinek, nézeteinek a vizsgálata ellenőrző dolgozatok, tesztek, viták és szóbeli felelte- tés alapján;

e) az iskola életének közvetlen megfigyelése;

f) az iskola anyagi feltételeinek az ellenőrzése, pl. a szertárak, műhelyek stb. felszerelése, kihasználása stb.

(]. Pojer: K. základním otázkam školní inšpekce na školách I. cyklu, 1978—79., 8. sz. 172—175. oldal.)

Ugyanebben a számban Z. Obdržálek az igazgatók szakmai felkészítésének kérdéseit boncolgatja hazai, illetve külföldi (a szocialista országok) viszonylatban. Mint írja, az iskolai munka irányítása abban különbözik a termelőmunka irányításától, hogy itt nem az ember és a dolgok viszonyáról van szó, hanem az emberek — mint a nevelés és művelés alanya és úgyszintén az emberek — mint a nevelés és művelés tárgyi viszonyáról. A nevelés és művelés tárgyai (objektumai) egyúttal aktív, ismeretszerző alanyok is. E rendszerben az irányító tevékenység sikerének fel\

59