Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1979-09-01 / 1. szám - Buša, Juraj: Céltudatos gondolkodás az ifjú munkásnemzedék felkészítéséről - pártunk politikájának egyik fő alapelve
A csehszlovák oktató-nevelő rendszer továbbfejlesztésének Tervezete jóváhagyásáig a teljes középfokú végzettséget az ötéves tanulmányi idő és a dolgozók középiskolája tette lehetővé az iparitanuló-iskolák végzőseinek. Az ipari tanulók túlnyomó többsége ezt a felkészültséget csak más középiskolában érhette el, ahol csak jelentéktelen mértékben vették figyelembe az ipa- ritanuló-iskolákban való felkészülést. A Tervezet jóváhagyásának évében az ötéves tanulmányt 1445-en fejezték be érettségivel. A következő években ezeknek a számát gyarapították a négyéves szakmunkásképző intézetek és az újonnan átszervezett dolgozók középiskoláinak érettségizői. 1977-ben az említett tanulmányi formákban az érettségizők száma az előző évek másfél- szeresére, 1978-ban a háromszorosára nőtt. A jóváhagyott intézkedésekben előtérbe került a szakmunkásképző intézetek pedagógusainak korszerű felkészítése. A pedagógusok rendkívüli érdeklődést tanúsítanak a főiskolák karain bevezetett kiegészítő tanulmányok iránt, amelyet munkájuk mellett végezhetnek el. Ezzel összefügg az a tény is, hogy a kellő képesítéssel nem rendelkező tanítók mintegy 40 százaléka folytat tanulmányokat. így kialakulóban vannak a reális előfeltételei annak, hogy 1984-ig a tanítók képesítése eléri a kívánt szintet. Eddigi ismereteink, amelyeket főleg a kelet-szlovákiai kerületből szereztünk, arra mutatnak, hogy a siker érdekében a főiskoláknak is jobban be kellene kapcsolódniuk a korszerűsítési folyamatba. Gondolok itt a továbbtanuló pedagógusok matematikai felkészítésére, az egyéni hozzáállásra, a tananyag tartalmának és terjedelmének alkalmasságára, a vizsgák célszerű beütemezésére, további konzultációs központok létesítésére stb. Példamutató segítséget nyújt ezen a téren a munka mellett továbbtanuló pedagógusoknak a Közép-szlovákiai Knb, amely a CSKP kerületi és járási bizottságaival együttműködve konkrétan foglalkozik a kiemelt szakmunkásképző intézetek igazgatóinak és ezek helyetteseinek továbbképzésével. Nem elégedhetünk meg azonban a szaktárgyakat oktató mesterek és más nevelő pedagógusok eddigi továbbképzésével. Közülük a szakoktatóknak csak 24,6 százaléka, a nevelőknek pedig csak 16,9 százaléka tanul tovább. Lemaradt a vállalatok által alkalmazott vezető beosztású pedagógusok továbbképzése. Ezért szükségessé válik, hogy az egyes reszortokban és kerületekben kellő intézkedéseket tegyenek az oktató-nevelő rendszerben dolgozók továbbképzésével kapcsolatban. A tananyag tartalmi átszervezésének igényes feladatát csakis a tanítók, szakoktatók és nevelők intenzív segítségével oldhatjuk meg. Természetesen ez a feladat alapos politikai, szakmai és módszertani felkészülést igényel. Ez a nagyon aktuális követelmény érinti a tanítópályára készülő főiskolai hallgatókat is. Ezzel kapcsolatban szeretném kiemelni a Kelet-szlovákiai Knb iskolaügyi osztályának leleményes kezdeményezését, amely a prešovi Pavel Jozef Šafárik Egyetem Természettudományi és Bölcsészeti Karának közreműködésével az egyes reszortokon belül Kassán (Košice] és Presovban fakultatív gyakorló szaktanintézeteket jelölt ki a főiskolások gyakorló tanítására. Nem is olyan régen még élt az a nézet, hogy az ipari tanulók felkészítésére megfelel bármi, így a követelményeket gyakran alábecsülték. Ma, oktatási rendszerünk korszerűsítésének időszakában rendkívül fontos a szakmunkások felkészítéséhez az anyagi-műszaki ellátás, a modern gépi és műszaki berendezések megteremtése. Ez azt jelenti, hogy ezekben az intézményekben is megfelelő szakképzettségű pedagógusoknak kell oktatniuk, a legjobb dől-
