Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)

1980-04-01 / 8. szám - Tankó László: Lenin alakja a magyar költészetben

nek kapcsán Romját Aladár: Meghalt Lenin és Barta Sándor: Lenin címmel írt költeményt. Mindkettőből a Lenin elvesztése fölötti mély fájdalom és düh” csendül ki.

Lenin képének, alakjának az igazi reneszánsza a magyar irodalomban is a felszabadulás után jön el. 1945 után a magyar költők egész sora üdvözli Lenint, a proletariátus halhatatlan vezérét. Szinte nem is volt költő, aki a megváltozott társadalmi-politikai viszonyok hatására ne adózott volna Lenin emlékének. Füst Milán 1946-ban írja A jelenés c. költeményét, amelyben kétségeivel Leninhez fordul, tőle kér tanácsot: „Oh Vladimir Iljics, vajon lehet-e segíteni az emberi lényen?” — „Oh felelj hát, aki vajszívű voltál s mégis rettenetes...” „Csak a képed bólogat olykor s szomorú szemed int / És gigászi munkád.”

A versek egy részéből Lenin nagysága, ereje, vezéregyénisége csendül ki. így például: „Előttem áll a Nagyhomlokú, a Hatalmas” [Fodor J.j, „Szavára a tőke pillérei megrecsegnek” (Képes G.j, „a leghősebb Ember” (Földeák

J.j, „Lenin forró, kemény szava dörgött”, „Lenin szavára hajlott az idő” (Dénes Gy.) ,— máskor Lenin egyszerűsége, humánuma, emberi vonásai ragadják meg a költőket: „... Vidám volt és könnyed, súlyos és komoly”, „értelem és akarat” (Fodor J.j, „a még holtában is derűs arcú” (Földeák J.j, „hisz ember voltál, aki bujdosva élt és rozskenyéren“ (Ladányi M.j, „betegség, gond redőin átsüt arca” (Dalos Gy.) stb. Lenin is tehát ember volt, s a nagy feladatok, emberiséget megváltó gondok mellett éppen úgy élt, gondolkozott, mint mások, embertársai. Közismert, mennyire szerette a fiatalokat, a gyerekeket, az egyszerű munkásokat, parasztokat. A költők is a leggyakrabban e két alapvető jellemvonását: nagyságát és emberségét igyekeztek verseikben megörökíteni a költészet eszközeivel. Azt is érdemes megfigyelni, hogy e költeményekben milyen szinonimák jellemzik Lenin nevét. Lenin — az Eszme, Lenin — a Forradalom, a munkásság — Lenin, Lenin a munkásosztály, Lenin — Október csillaga — mind, mind magas eszmei és erkölcsi értékeket fejeznek ki. Nincs az emberiségnek egyetlen más személyisége, hadvezére, politikusa, művésze vagy írója, költője, akinek annyiszor írták volna le a nevét versben vagy prózában, akihez annyi verset írtak volna a költők, és címként is elég volt csak annyit írni: LENIN. Lenin és Október, Lenin és 1917 egyet jelent a magyar költészetben is.

Milyen is hát Lenin alakja a magyar költészetben? Nehéz egyértelműen és röviden megválaszolni. Hősnek és vezérnek ábrázolták — mondhatnánk, de ez így nem teljes; emberségesnek, emberinek, közelinek, ismerőseink, embertársaink vonásait fedezzük fel ábrázolásában, de ez is csak egy része az igazságnak. Lenin alakja a magyar költészetben is oly sokrétű, mint maga az élet, a való világ, amely minket körülvesz. Sokszor egy eszményi gondolat, sokszor csak egy villanásnyi hasonlat, de úgy érezzük, hogy egyre több a közünk hozzá, hogy egyre közelebb áll hozzánk, amit az egyik legszebb magyar nyelvű Lenin-versben így fejezett ki Ladányi Mihály: „Szavaidat gyűrt sapkaként itt forgatom a kezemben, Lenin, f Oly esetlenül, mint öreg zsellér az esőtől cserzett kalapot, / mert annyiszor kioktattak nevedben, mikor beszélgetni szerettem volna csak veled, / pedig nem vagy te isten, hogy kövér papok dübörögjék szerteszét igédet, / nem vagy te bonviván, hogy minden operettben énekelj, / és nem vagy népszínművek díszparasztja sem. / Tudom, te voltál, akit nem ismétel meg már a század. / Ügy fáj, hogy éles hangod hanglemezről hallhatom ma már csak. / Pedig ha visszajöhetnél egyetlen napra is a mi Jeruzsálemünk templomaiba! / Naponta erre gondolok, hisz nem balzsamozva vágylak látni én sem, / hisz ember voltál, aki bujdosva élt és rozskenyéren — / Szavaidat gyűrt sapkaként itt szorongatom szívem fölött, Lenin, /azzal köszönök a jövőnek majd, ha véletlenül felém tekint.”

228