Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1980-03-01 / 7. szám - Sz.J.: A közlekedésre nevelésről / Figyelő
A közlekedésre nevelés rendszerének kialakítása igényli az új munkaeszközök, módszerek és munkaformák bevezetését, alkalmazását az oktatásban és a nevelésben. Az egyik ilyen új forma, amellyel kísérleteznek, az alapiskola 4. osztályában megvalósuló 16 órás közlekedési tanfolyam, melynek célja a tanuló ismereteinek, jártasságainak a rendszerbe foglalása. Ez a közlekedésre nevelés tetőfoka az alsó tagozaton. Az alapiskola felső tagozatán tovább mélyítik az előzőleg megszerzett ismereteket. Az 5—8. osztályokban nincs külön tantárgya a közlekedésre nevelésnek, elemeit viszont beiktatják a tartalmilag megfelelő témákba. Közvetve vagy közvetlenül minden tantárgy hozzájárul a közlekedésre nevelés megvalósításához, közvetlenül a testnevelés, a földrajz, a polgári neveléstan, a munkára nevelés, a kötelezően választott technika alapjai a 7—8. osztályban, s közvetve a fizika, kémia, természetrajz, matematika, képzőművészet, anyanyelv, idegen nyelv. A közlekedésre nevelés feladata a felső tagozaton a már elsajátított ismeretek, jártasságok és készségek gyakorlása, megszilárdítása, a tanulók közlekedésben való aktív részvételének előkészítése és a biztonságos közlekedéshez szükséges tulajdonságok kialakítása, erősítése. A kisegítő iskolákban különös gondossággal kell kezelni a közlekedésre nevelést, mert ezen iskolák növendékei érzékszervi, testi vagy szellemi fogyatékosságuk miatt fokozott veszélynek vannak »kitéve a közlekedésben. A közlekedésre nevelés tartalmának meghatározásában a kiindulópontot az képezi, hogy a tanulók képesek-e a közlekedésben önállóan részt venni. Ebben az esetben ugyanis teljes mértékben el kell sajátítaniuk a járókelők — esetleg a kerékpárosok — közlekedési szabályait. A közlekedésre nevelés az iskolán kívüli nevelésnek is szerves része, célkitűzéseit a napközi otthonok, az iskolai klubok, a pionírszervezet közlekedési, turisztikai és motoros szakkörökkel támogatják. A középiskolákban kötelező tantárgyban valósul meg a közlekedésre nevelés ott, ahol a gépjármű vezetése kötelező tantárgy, s az iskola teljesíti a Közlekedési Minisztérium 1972. évi 94. számú rendeletét, valamint joga van ehhez. Több középiskolában mint nem kötelező tantárgyat hagyták jóvá a gépjárművezetés oktatását és besorolták a tantervbe. A közlekedésre nevelés megvalósul az egyes tantárgyakban, a honvédelmi gyakorlatok és az egyes szakköri tevékenység folyamán is. A pedagógiai fakultásokon az új tanterv szerint kötelező tantárgy a közlekedésre nevelés az alsó tagozatos pedagógusjelöltek számára, heti két órás előadásban, a 8. szemeszterben ismerkednek meg a kérdéskörrel, hogy a gyermekek pszichikai és mentális fejlettségének megfelelően szakszerűen tanulják meg a problémák megoldását. Az 5—12. osztályok tanárképzésében szintén szerepel a közlekedésre nevelés. Az a tény, hogy a közlekedési balesetekben halálos sérülést szenvedett gyermekek száma 1971 óta csökken Csehszlovákiában (1969-ben 111, 1976- ban 66 gyermek halt meg), azt bizonyítja, hogy a közlekedésre nevelés pótolhatatlan szerepet játszik az oktató-nevelő munka folyamatában. (Libuše Palečková: Dopravní výchova detí a mládeže, 1978—79, 8. szám, 355—360. oldal.) KOMENSKÝ A folyóirat ez évi 1. számában a Naše poradna rovatban arra a kérdésre ad választ Filip Zámorský, hogyan kell miniatűr világító szemafort készíteni, amelyet kitűnően fel lehet használni a közlekedésre nevelésben. Sz. J. 224
