Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1980-01-01 / 5. szám - Látóhatár - Hodek Mária: Az avantgarde irodalom és a szláv strukturalizmus
nyékét, melyek egyértelművé teszik a művészet progresszív vagy regresszív voltát. Az avantgarde irodalom nyugati irányzatainak jelenségeitől csaknem teljes mértékben különböznek az avantgarde ugyanezen név alatt szereplő kelet-európai típusai, melyekről értékes és fontos adalékokat közöl Bojtár Endre tanulmánykötete. Az 1910 és 1930 közötti időszakban az összes szláv, balti, román és magyar irodalom tükrében határolja körül az avantgarde irodalmat. A szerző „ mindenfajta érdemi megfontolás és indok nélkül“ a kelet európai avantgarde-ot egészében olyan irányzatként tünteti fel, mely öt kisebb egységet: a dadaizmus, a futurizmus, az •expresszionizmus, a konstruktivizmus és a szürrealizmus áramlatát foglalja magába. Külön érdeme a tanulmány- kötet irodalomelméleti bevezetőjének, hogy az irodalmi irányzat mibenlétét vizsgálva, egyértelmű érveléssel, tényekkel mutat rá e fogalom értelmezésére, a szakirodalom fogyatékosságaira. A fogalom tisztázásával kapcsolatban a szerző — ismertetve sajátos, műközpontú gondolatmenetét — megállapítja, hogy „az irányzat nem értékelő, hanem leíró kategória“. Kelet-Európábán az avantgarde művészet —ellentétben a nyugatival — a munkásosztály művészete volt, s az alkotók szándékai végül is a szocialista munkáskultúra megalapozásában valósultak meg. Ennek az irányzatnak az időbeli kezdetei 1910 tájára tehetők, a végső határát a szerző, ellentétben más irodalomtörténészekkel, 1930-cal jelzi, még akkor is, ha figye-' lembe vesszük, hogy az avantgarde felbomlása után bizonyos értékei tovább éltek, vagy pl. ha a 20-as és a 30-as évek elején az avantgarde-hoz hasonló programmal alakult és fellépett csoportokat vesszük tekintetbe. Ebből következik, hogy sem a világ- háborús évek, sem a két világháború közötti időszak második évtizedének irodalma nem tartozik az avantgarde-hoz. A dadaizmus hatott az expresszio- nizmusra és a futurizmusra is, melyek nemcsak időben voltak párhuzamos jelenségek. 1922—23 táján következik be a váltás korszaka, amikor az ex- presszionizmust a szürrealizmus, a fu- turizmust a konstruktivizmus váltja fel. Ez a váltás azonban nemcsak „egyenesvonalúan“ történt meg, hanem úgy is, hogy az expresszionizmus aktivista ága a konstruktivizmusban folytatódott, a futurizmus a szürrealizmusban (pl. a cseh civilizációs költészet] ill. a konstruktivizmusban. A tanulmánykötet a cseh és a szlovák irodalom vonatkozásaiban is sok értékes adalékot tartalmaz. A dadaizmus, annak ellenére, hogy Kelet-Európábán nem volt külön csoportja, termékenyen hatott az irodalomra is. Példaként hozható fel pl. J. Frejka és E. F. Burian 1927-es kisszín- háza, a DADA, vagy K. Teige: A humorról, a clownokról és a dadaistákról szóló előadássorozatának első része, a SVET, KTERÝ SE SMEJE c. 1928- as könyve, melyben arról ír, hogy az emigráns Kassákék ismertették meg a dadaizmussal 1922-ben a poetistákat. A futurizmushoz tartozik a cseh civilizációs költészet is, mely K. Čapek munkássága mellett elsősorban St. K. Neumann 1913—14-ben írt verseiben és egyéb írásaiban valósult meg. Neumann művei, a Wolker-féle proletárköltészet, valamint a poetizmus az egész XX. századi cseh líra meghatározó jelentőségű tényezőivé lettek. A cseh civilizációs költészet tulajdonképpen a cseh avantgarde líra első jelentkezése volt, amely átmenetet képez a futurizmus és a konstruktivizmus között. A proletárirodalom, a kelet- európai expresszionizmus egyik típusa, a szocialista irodalomnak a századfordulótól tartó, a szocialista realizmust megelőző vonulata volt. A cseh irodalomban ez a költészet a szocialista irodalomnak kb. 1918—1923/24-ig tartó szakaszát jelenti, melynek egyik vonulatában St. K. Neumann költői gyakorlata, nézetei domináltak, a másikban pedig a vele egyre inkább szembekerülő fiatal nemzedék — ]. Wolker, K. Biebl, K. Teige és mások, akik a DEVETSIL-be tömörültek. A szociális proletárköltészet, az expresz148
