Szocialista Nevelés, 1979. szeptember-1980. június (25. évfolyam, 1-10. szám)
1980-01-01 / 5. szám - M.F.: Tájékoztatás és tájékodás az alapiskola 1. osztályában tanító pedagógusok részére
•Ню (gyakran három, illetve négy) részre. (Vesd össze a matematika füzeteivel!) 4. a) Felmerült az a kérdés is, hogy miért nem írunk saját ábécéskönyvet. A kérdés motívuma nyilván az ismert „kicsi, de a miénk“ elv. Be kell vallani: nem vagyunk hívei ennek az elvnek. Tény, hogy a magyarországi körülmények jobban kedveznek egy sikerültebb tankönyv alkotásának. Ez persze nem zárja ki idővel egy „saját“ ábécés olvasókönyv elkészítésének lehetőségét. A saját szót azonban idézőjelbe kell tenni, mert a sajáttá tételnek ebben az esetben sem a szerző személye a feltétele, hanem a könyv színvonala. A másik kérdés, miért nem veszünk át egy igazán jól sikerült külföldi (angol, francia, orosz) vagy hazai (szlovák, cseh) ábécés olvasókönyvet? Olvasni mindig valamilyen nyelven tanulunk meg. A nyelv és az írás típusa olyan tényező, melyet a tanítás nem hagyhat figyelmen kívül. Hiszen minden nyelvben szigorú szabályok vannak, ezért aztán az egyes nyelvekben más és más az olvasástanítás feladatrendszere. De természetesen az orosz vagy a szlovák nyelv hangzóinak a magyartól eltérő frekvenciája is pl. a betűtanulás más-más sorrendjét igényli (ezért nem véletlen, hogy hazánkban külön cseh és külön szlovák „šlabikári“ használunk). Tehát: nem lehet egy valamiféle egyetemes olvasástanítási receptet készíteni (ez a kívánalom valószínűleg a matematika- oktatásban indokoltabb lenne, de még ott sem valósult meg). A magyar nyelv alapszó + toldalék szerkezetű szavai inkább a szóképes és a betű szerinti olvasás egymást kiegészítő, semmint egymással ellentétes szerepére utalnak. Szeretnénk tehát hangsúlyozni: az eredményes anyanyelvtanulás nem a módszer megnevezésétől függ (globális, analitikus-szintetikus stb.). 4. b) Van egy-két szempont, amit mi külön is szeretnénk kiemelni, s ez nem más, mint az, hogy a gyermekek az olvasástanulást az új ábécéskönyvben majd szóképtanulással (szóképes előprogram) kezdik. Hiszen a sokszor látott szóképek globális felismerésének képessége megelőzi az optikus alaktagoló képesség kifejlődését. Ez a „naiv olvasási forma“ még a gyengébb analizáló-szintetizáló képességű gyermekeknél is eredményes. E mellett szól az első osztályban a szlovák beszélgetés, a Képes Nyelvkönyv használata. A szlovák audio-orális módszert jól kiegészíti a szóképes előprogram, ami kölcsönösen pozitívan hathat mindkét irányba. Ugyancsak jó koordinációs lehetőséget teremt az olvasás analitikus-szintetikus módszere a matematikaoktatás fejlett absztrakciót megkövetelő módszerével. A már idézett tankönyvhasználati útmutatójukban a szerzők meggyőzően bizonyítják, hogy a betűtanítás idejét azért lehetett az új ábécéskönyvben lerövidíteni, mert kevés betű ismerete esetén még könnyű a megkülönböztetésük. A nehézségek csak sok betű ismerete után állnak be. Ezzel függ össze a betűismertetés sorrendjének a megválasztása. A cél: az egymáshoz hasonló, s ezért könnyen téveszthető betűk (pl. b-d, m-n stb.) egymástól távol tanítása, s így a homogén gátlás elkerülése. 5. Az alábbiakban ízelítőül néhány verset közlünk az 1-es Olvasókönyv első részéből, feltüntetve a versek ritmusát és esetleges ritmuskíséretüket: MI VOLNÉK \ £)—d—J—i—J—J—I—J—J—I I а-J J~3 i J—J—|-Л J I Tűzben ja parazsa volnék, szélben jegenyefa volnék, földön apám fia volnék. (Weöres Sándor) 133
