Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1979-06-01 / 10. szám - "De ne legyen benne nyomtatási - huba"
a nevek elkallódását eredményezi. A továbbiakban részletesen ismertette a gyűjtési tevékenység módszerét. Dr. Dénes Imre főiskolai adjunktus a mű- és szakfordítás elméleti kérdéseiről tartott előadást. Ismertette azokat a több nyelven megjelent könyveket, amelyek a fordítás elméletével foglalkoznak. Részletezte a fordítás különböző szemszögből való megközelítését. Az elhangzott előadásokat élénk vita követte, majd Dr. Jakab István, a nyelvi szakbizottság alelnöke bezárta a kétnapos tanácskozást. Az idei nyelvművelő napok teljesítette küldetését, annál is inkább, mert a szokottnál nagyobb számú résztvevő, főleg pedagógus lehetett jelen a tízéves tradícióra visszatekintő összejövetelen. A szervezés szempontjából dicséretet érdemelnek Kosát János és Szathmáry István, a Kerületi Pedagógiai Intézet dolgozói, valamint a CSEMADOK Košicei Helyi Szervezete vezetősége. A szerkesztőség megjegyzése: Gratulálunk a díjnyertes tanulók pedagógusainak. Nevüket sajnos a cikk írója nem tüntette fel. A későbbiekben teszünK eleget e kötelességünknek. „De ne legyen benne nyomtatási — huba“ Milyen jó lenne mindent csak úgy helyreigazítani. Csakhogy a leírt szó „maradandó.“ Az olvasónak pedig jogában áll hinni a nyomtatott szövegnek vagy feltételezni, hogy a szerző, a szerkesztő, a bírálók, meg a többiek, mindazok, akik a könyv, a lap bábái, mind- mind „tájékozatlanok“. Mert ha nem így lenne, akkor miért cserélték volna ki az egyébként olyan pozitív nagy visszhangot vert publikációban, mint az „Irodalmi szövegelemzések (Slov. ped. nakladateľstvo, Bratislava, 1978) például a 31. és 45. oldalon levő — A falu végén kurta kocsma és az V. László — ábrákat? Miért írtak volna az UNESCO anyanyelvi oktatás jelentőségéről írt kiadványával kapcsolatos „nézetazonosság“ helyett méretarányosságot (Szocialista Nevelés, január), miért kellene még a helyreigazítás szövegét is „errátá“-val ellátni. Joggal szisszen fel a magyar szakosok kevésbé tájékozott része, amikor a gimnáziumok negyedik osztályos „Irodalomtörténetében“ Garai Gábor, József Attila díjas költő születési évéhez a sajtó ördöge az elhalálozás évét is odabiggyesztette. S ha ezt, a szemlencsénkre jó egészségnek örvendő költő barátunknak, az írószövetség titkárának, mondjuk 2078-ra jósolta volna, még megbocsátottuk volna... Persze az sem bánt minket kevésbé, hogy ugyanebben a publikációban z 1961-ben Nobel-díjat kapott Ivó Andric, szerb regényíró művét átkeresztelték „Híd a Dunán“-ra (helyesen: Híd a Drinán!) Persze mindezt magyarázhatnánk: a nyomdában levő könyvbe a szerkesztő kérésére írták be Nagy László elhalálozásának évét, de hát a sajtó ördöge erre ráduplázott. S ha hídról van szó, akkor az erre mifelénk valószínűleg a „Dunán van“, s nem a (nyomdában kevéssé ismert) Drinán. Ezek már nem is sajtóhibák, hanem valóságos „sajtóhubák!“, szoktuk idézni a Szemere Miklóshoz kötődő szállóigét. Erre a szállóigére utal Arany Jánosnak egy verssora is: „De ne legyen benne nyomtatási — huba ...“ Hát, — szeretnénk remélni, hogy a jövőben ezek a „hubák“ majd jobban elkerülik házunk táját. Addig is kérjük az olvasók szíves elnézését. Persze tudjuk: a megoldás nem a „tűrési tolerancia bővítése“, hanem a hibák energikus megelőzése. Lehetőségeink persze arra intenek, hogy „legyünk erősek a célratörésben, de türelmesek a törekvés módjában“, — azaz: fortiter in re, sua- viter in modo. 320
