Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1979-03-01 / 7. szám - Sz.J.: Könyvekről / Könyvekről
Könyvekről Tóth Béla: Л házi olvasmányok példaképalakító szerepe Adalékok az olvasás pedagógiai hatásának pszichológiai vizsgálatához. Budapest, Tankönyvkiadó, 1978, 163 oldal. A gyermek személyiségének fejlesztésével összefüggő kérdések az oktatás, az ismeretek nyújtása mellett egyre inkább előtérbe kerülnek. Ezt a szocialista társadalom nevelési eszménye, a sokoldalúan kép zett és fejlett személyiség kialakítása is igényli. A neveléselmélet és a pszicholó gia kutatói jelentősen hozzájárulhatnak annak a nagyon korszerű elvárásnak a megvalósításához, hogy az iskolának nevelésközpontúvá kell válnia. Az iskolaköteles korban levő gyermekek irodalmi érdeklődésének ismert magyar szakembere és kutatója, Tóth Béla legújabb kutatásai azt igyekeznek bebizonyítani, hogy a szépirodalmi szöveg a tanítási órán és az iskolán kívüli foglalkozások révén a tanulói személyiség sokoldalú fejlesztésének fontos eszköze. ,,A kísérleti módszerekkel előidézett nevelő hatások kedvező feltételek esetén a tevékenységre serkentéssel, az utánozod és az adaptált cselekvések, cselekvéssorok változatos gyakoroltatásával a személyiség interiorizált tulajdonságaivá, pozitív viselkedési formákká válhatnak.” Ez a kötet egy teljes tanítási éven át végzett neveléslélektani kísérletet és az azt követő kontrollvizsgálatok tapasztalatait adja közre. A kísérlet célja a következők felderítése. Miként állíthatók példaképül a serdülő fiatalok elé a házi olvasmányok hősei, azok jelleme, viselkedése, az általuk képviselt eszmék? Miképp használhatók fei a műben rejlő hatások a tanterv nevelési céljainak az elérésében? Hogyan alakíthatók ki az irodalmi hős pozitív tulajdonságai a tanulókban? 4. osztályos házi olvasmánnyal (Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön) végzett kísérletben a következő nevelési célokra összpontosította figyelmét a szerző: a családra, a közeli hozzátartozókra, a barátokra vonatkozó fogalmak tisztázása, különféle humán érzelmek elmélyítése (a szülők szeretete és tisztelete, testvéri és baráti érzések stb.). A kutatás legfőbb módszere oktatási és pszichológiai kísérlet, melynek lebonyolítását tanulmányterv rögzítette, hogy az egyes iskolákban, ahol a kutatás megvalósult, biztosítsa az egységes koncepciót. További alkalmazott módszer a tanulókkal folytatott beszélgetés (egyéni és csoportos), az osztályfőnöki órákon, az úttörőszervezet kisdobos összejövetelein, valamint a tanulók viselkedésében lejátszódó változások megfigyelése és regisztrálása — ebben a szülők is részt vettek. A szerző bemutatja a témához kapcsolódó hazai és külföldi kutatásokat, majd azt a kérdést vizsgálja, vannak-e a 10- éves gyermeknek példaképei, és hogyan viszonyul hozzájuk. Mint kiderült, a választott személyek közel 60 %-a a gyermek családi köréhez tartozik, az apa és az anya részesedése ebben csaknem 40 °/o. Tanítóikat nem említik példaképeik között. Az élő példaképek a gyermek realitásérzékét tanúsítják, elérhetetlen életcélok sem szerepelnek a válaszok között. A gyakorló pedagógusok számára igen tanulságos a kísérlet tervének és a terv- variációk leírása is, valamint az irodalmi foglalkozások elindítása — az olvas- tatás szempontjai, a figyelem ráirányítása a szereplőkre, a követésre javasolt tulajdonságok, a tanulókról szerzett adatok gyűjtésének módozatvázolása, a pedagógiai helyzetteremtés, a különböző egyéni és csoportos foglalkozások (olvasóóra, kisdobos foglalkozások, könyvtárhasználat stb.). A szerző az eredményeket a nevelők, a szülők és a gyermekek véleményeinek bemutatásával érzékelteti. Értékeli is az alkalmazott módszerek eredményességét. Az 220
