Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1978-11-01 / 3. szám - Szuchyné Sz. Magdolna: A problémamegoldás gyakorlata a történelemtanításban
A problémamegoldás gyakorlata a történelemtanításban Szuchyné Sz, Magdolna Örömmel olvastam a Szocialista Nevelés 1978. évi 9. számában A problémamegoldás jelentősége a történelemtanításban című írást. Teleky Izabella idoszerž gondolatokat vet fel arról, hogy helyezzük előtérbe a tanulók gon- dolkodtatását, száműzzük gyakorlatunkból vagy csökkentsük a minimumra a reprodukálást, vagyis érjük el, hogy a tanulók gondolkodva sajátítsák el a történelmi ismereteket. A korszerűség igényei azt kívánják tőlünk, hogy alakítsuk ki tanulóinkban a gondolkodási készséget: vezessük rá. tanítsuk meg őket a lényeglátásra, összehasonlításra, elemzésre, bizonyításra, cáfolásra, vagyis a gondolkodási műveletek elvégzésére. Hasonló törekvések jellemezték az utóbbi években az iskolánkon folyó történelemtanítást is. A szakfelügyelet az 1978/ 78-as tanévben magasan értékelte az ilyen típusú óravezetést. A gyakorló pedagógusban újra és újra felmerül a kérdés: hogyan lehet elérni, hogy a tanulók már az alapiskolában gondolkodva sajátítsák el a történelmi ismereteket? A bevezetőben említett írás felvetett kérdéseit szeretném ezúttal továbbgondolni, és néhány gyakorlati példával kiegészítem. Nem azzal a szándékkal teszek közzé egy óraleírást, hogy ez az egyetlen célravezető megoldás, hanem inkább csak annak bizonyítására, hogy ez is egy hatékony módszere lehet a korszerű történelemtanításnak. Mindnyájan tudjuk, hogy egy tanítási óra nem akkor kezdődik, amikor becsengettek, hanem jóval előbb: amikor az órára felkészülünk. Ekkor lényegében gondolatban átéljük, azaz megtervezzük az órát. A felkészülés során a következő kérdéseket tisztázzuk: 1. Az óra anyagában melyek azok a kérdések (problémák], amelyek megértéséhez a tanulókat lehetőleg önálló munkával, a gondolkodási műveletek elvégzésével (megfigyelés, összehasonlítás, elemzés, szelektálás, asszociáció, absztrakció stb.) akarom eljuttatni? A tankönyv mely részei alkalmasak erre a célra, vagy nem alkalmasak? Ezeket hogyan, mikor ágyazom az óra menetébe? 2. Milyen tanítási és nevelési feladatokat akarok megvalósítani? 3. Melyek az új fogalmak, kifejezések, amelyeket ki kell alakítanom vagy pontosítanom az óra folyamán? 4. Milyen eszközöket használok? 5. Milyen módszerekkel, vagy a módszerek milyen kombinációjával kívánom mindezt elérni? Az alábbi óraleírással azt szeretném szemléltetni, hogyan lehet a ,,legegyszerűbb tananyagot a munkáltatás, a gondolkodtatás középpontjába állítani úgy, hogy a tankönyv mindvégig a legfontosabb munkaeszközünk maradjon. Hogyan használom fel a tankönyv rajzait, illusztrációit, szövegét probléma- szituáció teremtésére? Ezzel párhuzamosan hogyan készül el szintézissel, közös munka eredményeként a lényeget rögzítő táblai vázlat például a VI. osztályban? Az óra anyaga: Az egyiptomi nép élete és munkája (Tankönyv. 48. old.J Oktatási cél: A tanulók ismerjék meg az ókori Egyiptom társadalmi beren87
