Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1979-02-01 / 6. szám - Bertók Imre: Megjegyzések a magyar esetrendszerhez
mre Bertók Megjegyzések a magyar esetrendszerhez A magyar nyelvi szakirodalomban még ma is a nyílt kérdések közé tartozik a névszói esetrendszer. A szinkronikus — az egyidejű nyelvi elemek rendszerét vizsgáló — nyelvészet alapján készült iskolai magyar nyelvtankönyveink nem foglalkoznak a névszó-, illetve a főnévragozással. Ennek következtében tanulóink az anyanyelvi nyelvtanórákon nem hallanak a névszó, illetve a főnév nyelvtani kategóriájáról, az esetről ( a casusról). A diakronikus — a történeti nyelvi elemek változását kutató — nyelvészet viszont négy jelentős korszakot tart számon a névszói, illetve a főnévi esetrendszerrel kapcsolatban. . Az első korszak a klasszikus görög és latin nyelv mintájára az esetek számát 3 és 7 között állapította meg. Szenczi Molnár Albert 7, Fogarasi János 3 esetet ismert el nyelvtanában. A második korszak felduzzasztottá az esetek számát, amely 17 és 32 között ingadozott. A mai magyar nyelv rendszerének I. kötete, amely ma még irányadó számunkra, 28 alakot (nem esetet] tart nyilván. Ján Horecký szlovák nyelvész ugyancsak 17 esetet jelöl meg a magyarban, de zárójelben megjegyzi, hogy vannak nyelvészek, akik szerint az esetek száma meghaladja a 80-at (Ján Horecký: Základy jazykovedy. SPN, Bratislava 1978, 117. 1.) A harmadik korszak egyszerűen nem ismerte el az eset nyelvtani kategóriáját, magát a morfológiát sem, így aztán a paradigmatikát a mondattanban oldotta fel. A negyedik korszak nyelvészei azok a külföldre szakadt magyar nyelvtudósok, akik a magyar nyelvet tipológiai és strukturális szempontból vizsgálva elismerik az esetrendszer létezését a magyar nyelvben. Ennek a korszaknak jelentős képviselője volt Lotz János, aki az 1939-ben megjelent munkájában — Das ungarische Sprachsystem — 24 esetet mutatott ki. A modern nyelvszemlélet alapján a magyarországi nyelvészek közül alaposan Antal László, az ELTE docense, foglalkozott ezzel a témakörrel nyelv- tudományi értekezésében, A magyar esetrendszer-ben. Benne 17 esetet ismert el, a genitivust kirekesztette az esetek sorából. Antal precízen meghatározta a toldalékokat a magyar névszó paradigma- tikus rendszerében. ,,Nem tudnánk ma ilyen könnyedén jelekről — ragokról beszélni, ha annak idején Antal László deskriptiv szempontból mindent következetesen a helyére nem tesz a magyar névszói paradigmában.“ (Papp Ferenc A magyar főnév paradigmatikus rendszere. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975, 110. l.J Sajnos, nyelvtankönyveink nem követik mindenken Antal megállapításait a toldalékokra vonatkozóan. Példaként csupán a birtokos személyjelet említem, amelyet még több szerző birtokos személyragként kezel. A magyar főnév paradigmatikus rendszerét, noha nem az esetek oldaláról, hanem a ragozást irányító szabályok szemszögéből, elsősorban a 12 tőtípus alapján Papp Ferenc dolgozta ki A magyar főnév paradigmatikus rendszere c értekezésében, amely egyben leírás és automatikus szintézis. 178
