Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1978-10-01 / 2. szám - si-: Magyar szakosok nyári tanfolyama
lyekre építeni lehet a gyakorlati munkában és így a folyamat-jelleg is nagyobb mértékben biztosítható. Ugyanebben a számban A fizikai dolgozók gyermekeinek tehetségfejlesztéséről címmel Kerekes Béláné számol be a Kőszegen és Debrecenben megrendezett Tehetséggondozó és Fejlesztő Tábor munkájáról. A XI. kerületi Tanács Művelődési Osztályának a kezdeményezését az a tapasztalat is ösztönözte, hogy az iskolákban eredményesen folyik a korrepetálás, tanfolyamok és egyéb foglalkoztatások alapján a lemaradók felzárkóztatása. Ezzel párhuzamosan szükségesnek látták azoknak a tanulóknak a gondozását is, akik általános és szakági fejlesztéssel a tanulmányok és a közösségi élet terén kimagasló eredményeket érhetnének el. A Tábor célja: kidolgozott pedagógiai terv alapján tudatos nevelői irányítással, az értelmi-érzelmi hatások sokirányú ta- pasztalási gyakorlási lehetőségeivel, közösségi élményekkel fejleszteni a személyiséget. Bővíteni a fiatalok motivációit annak érdekében, hogy a tanulók önmagukkal szemben igényes, követelményeiket képességeik szerint növelő, valódi alkotó emberekké váljanak. Rendelkezzenek azokkal a tulajdonságokkal is, amelyek a vezetéshez szükségesek. Legyenek alkalmasak eredményeik fokozására, a későbbi folyamatos tanulásra, a boldogság megtalálására. Több érdekes tanulmány olvasható a folyóirat ez évi 2. számában. Babosik István Az erkölcsi-társadalmi motívumok és a magatartás sajátosságai címmel közli az általános iskola felső tagozatán végzett vizsgálatainak eredményeit. Igen érdekes Bán Ervin: A tanári önállóság és a tanítás című tanulmánya. Mi a tanítás? — kérdezi, a „tananyag elsajáttítatása” vagy a tudás átadása? Az első már formájával is — nehézkes, magyartalan — jelzi, hogy bürokráciában fogant. Nyilvánvaló, hogy az igazi tanár a második értelmezést tartja rokonszenvesebbnek. Mi a tanítás szabadsága? Az, hogy a tantárgy adta objektív kereteket a saját személyiségével töltheti fel. A tudásával, a tájékozottságával, véleményével és az átadásnak az egyéniséghez meg az adott helyzethez igazított módszereivel. A szabadság hiánya pedig azt jelenti, hogy ennek a feltöltésnek több vagy kevesebb akadálya van. A tanári önállóságnak akadálya mindaz, ami bénítja a kreativitást, útjában áll az eredményességnek, a tanár és a diák közötti interakciónak. A szerző több részletkérdést sorakoztat fel, mert úgy véli, ezek szembetűnően bizonyítanak. Például: a magyartanár elvileg köteles minden írót, költőt megkedvel- tetni tanítványaival. Feladata tehát, hogy vonzóvá tegye például Gárdonyit akkor is, ha ő maga egyáltalán nem szereti. Csak pedáns tanárok tesznek eleget ennek a követelménynek, az ilyeneknek azonban a szerző véleménye szerint nem is lenne szabad tanítaniuk. Az igazi, pedagógiailag és esztétikailag érvényes tanításon átüt a meghatott vonzódás a műhöz. Hiába minden követelmény, a diák rendszerint megérzi a tanár szubjektív ítéletét. Nem lenne ésszerűbb bátrabban kaput nyitni a tanár nézetei, vonzódása előtt? A tanítók iránti bizalmatlanság összezavar két dolgot: a tanítás szabadságát és a tanár magára hagyását. Szó sincs magára hagyásról. Az órán ugyan egyedül van (a látogatások gyér alkalmait kivéve], de előtte vagy utána bárkihez fordulhat segítségért a vele együtt dolgozó kollégáktól a tudományos centrumokig, a hazai és a külföldi szakirodalomig. Ha terméketlen feladatok és kényszerűségek nem kö tik le az energiáját, megkövetelhetik tőle, hogy szakterületének és a módszertannak a fejlődésével szoros lépést tartson. Szeberényiná Z. Judit Magyar szakosok nyári tanfolyama Ez év július 3—8. közt a Dun. Streda-i Mezőgazdasági Szakközépiskolában 82 magyar szakos pedagógus gyűlt össze, hogy részt vegyen a lassan mar hagyományossá váló nyári előadássorozaton. Az ünnepi megnyitót Valkóné H. Rózsa, a bratislavai Kerületi Pedagógiai Intézet magyar kabinetjének vezetője mondotta. Köszöntötte a külföldi és a hazai előadókat. Reményét fejezte ki, hogy a tanfolyam résztvevői minél több értékes ismerettel gyarapítják tudásukat, s ezeket az is mereteket alkotó módon felhasználják oktató-nevelő munkájukban. Dr. Mózsi Ferenc kandidátus, az SZSZK Oktatási Minisztériuma Nemzetiségi Ősz tályának vezetője a CSKP XV. kongresszu sáról, a 11. plenáris gyűlés határozatairól beszélt. Ezeknek a határozatoknak a fényében világította meg az anyanyelv sze- retetére nevelés, valamint az olvasóvá nevelés kérdéseit. Mondanivalójában központi helyet kapott a magyar nyelv és irodalom tantárgy korszerűsítésének az az igénye, hogy önindukáló tudást nyújtsanak a magyar szakosok tanítványaiknak. 63
