Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1978-10-01 / 2. szám - "Bő marékkal örömet és jövendőt vetünk…"
„Bő maréKKal örömet és jövendőt vetünk... “ 25 csehszlovákiai magyar pedagógus vett részt 1978 júliusában Budapesten, az Országos Pedagógiai Intézet rendezte nyelvi-pedagógiai tanfolyamon. A tanfolyam értékelésén Dr. MÓZSI FERENC is jelen volt. Az alábbiakban az ő felszólalását közöljük. A tanfolyam „kötelező, értékeléséhez“ a köszönő szó kívánkozik még. Köszö net a nagyszerű rendezvényért, de az ígéret is ,hogy mindaz, amit itt hallót tunk, munkánk eredményeként majd tanítványaink rajongó szeretetében, a szü lök megtisztelő bizalmában, egyszóval egy még nagyobb társadalmi megbecsü lésben lesz majd mérhető. A köszönet elkötelezettséget is jelent, s ezt vendéglátóink hozzáértése és ügyszeretetének magas hőfoka edzette bennünk acélos sá. így kapcsolódik a köszönet az ígérethez, ahhoz, hogy — adysan fogalmaz va — az előadássorozat során hallottakat lelkünk Kánaán magvaiként szent szántásba vetjük, bő marékkai hitet, jövendőt és örömet hintünk, mert szakmai tudást kaptunk és ügyszeretetei tanultunk. Mindezt pedig tesszük annak tudatában, hogy az ellentétes osztályokra tagolt társadalomban a nemzetiség áltálában a viszály almája. Így aztán kis kivétellel a burzsoá nemzetiségi isko la is —a helyett, hogy a népek közlekedését lehetővé tevő hidat építene — ár kot ás a szomszédos és természetszerűleg éppen egymásra utalt népek, nemze- tekközé. Ebből a közismert tényből következik, hogy régen a nemzetiségi iskola tanítóját ahhoz a molnárhoz hasonlították, ami abba a szélmalomba szegődött, mit egy őrült lovag hadfinak nézett. A „többnek-kevesebbnek-másnak néznek“ málmát-várás a szocializmust építő nemzetek lerombolták. Persze a búzát-életet élvezhetővé tevő molnár munkájára mindig is szükség van. A mi zsákunk-kin esünk, nyelvünk-kultúránk barátokat szerző, utat világító és meleget árasztó fáklya, szocialista ifjúságú internacionalizmusunk egyként hordozója a nép testvériség eszméjének, s a nép-nemzet, nemzetiség megtartásának is. Kétnyelvű és bikulturált ember módjára látjuk korunkat jellemző bonyolult világunkat. Vigyázó szemmel, a stratégiai cél eléréséhez szükséges vasfegyelemmel őrködünk tevékenységünk során az osztály szempont érvényesítésén és ugyanakkor a cél eléréséhez, a szocialista társadalom építéséhez és tudatformáláshoz szükséges eszközrendszer gazdagságát, a taktika sokrétűségét igyekszünk felhasználni. Feladatunk, hogy minden tanítványunk képességei fejlesztésének, körülményeihez mért maximumát érje el a saját maga hasznára és társadalmunk javára. Az igényes feladat teljes embert követel. Ezirányú pedagógiai tevékenységünk egyik fontos eszköze az anyanyelv, mely ereklye és fegyver, hangszer és megtartó erő. Érdekünk, hogy ez az ereklye tiszta, ez a hangszer minél zengőbb, ez a fegyver minél hatásosabb legyen. Az előadások ebben is segítettek. A köszönő szó azonban terebélyesedjék ígéretté! Továbbadjuk odahaza az itt hallottakat, mint mondani szokás, „kétlépcsős“ lesz tehát ez a tanfolyam, Folytatjuk odahaza, s ezzel fellépünk arra a garádicsra, mely a marxi-lenini meggyőzés és a pedagógusi ügyszerető vonzás, a sugárzó barátszerzés és iskolánk gyarapításának gradus ad parnasszuma. S mindezt tesszük majd a színvonal vonzó gondolatának jegyében úgy, hogy anyanyelvűnk ápolására hívó szavunk az iskolában és az iskolán kívül is legyen édes, mint a méz; az anyanyelvre épülő kultúránkat igénnyé érlelő beszédünk legyen szép és lágy, mint a rózsaszirom; eszménket-igazunkat, a szocialista internacionalizmust hirdető igénk legyen szilajon harsogó, mint a fergeteg. 46
