Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1978-09-01 / 1. szám - Mózsi Ferenc: Kedves Olvasó!
Kedves Olvasó! Egyre sürgetőbben lép fel korunkban a nagykorúvá válás igénye. Akkor, amikor a „Közoktatási Tervezettről szóló párthatározat tanítóságunktól maximális stratégiai fegyelmet követel, de ugyanakkor teljes taktikai szabadságot nyújt, különös jelentőséget kap a nagykorúvá válás igénye. Már nem várhatja pl. a tanító igazgatójától, az igazgató pedig tanfelügyelőjétől, a felettes oktatási szervektől a konkrét, a mindennapi feladatok elvégzésére való „utasítást“, a „kézenfogva“ való vezetést. A nagykorúság önálló stúdiumot igényel és ennek eredményeként: a lényegesnek a lényegtelentől való megkülönböztetését, a formálisnak az elvetését kell eredményeznie. Az amolyan „csodákba“ vetett hit, mely mindenkor csak „fölülről“ várja a teendők megjelölését, elavult. A nagykorúvá lett embernek — kivált, ha a tanítványai és ezáltal az egész társadalom tudatát formáló tanítóról van szó, — értenie kell a mindennapok forradalmi harcának valóságos feltételeit. Az újért és a jobbért, a teljesebb társadalmi megbecsülésért és a bizalom megnyeréséért való küzdelemben-ver- senyben lemarad, aki a fejlődés automatizmusában, valami mindenkinek egyaránt kijáró „jussban“ vagy holmi „vélekedésszerűben“ hisz. Nagykorúvá lenni tehát annyit is jelent, mint felelősségteljesen megérteni a mindennapok for- radalmiságát és belelátni a forradalmi harcnak valóságos feltételeibe. Ennek eredményeként lehet az életben, a munkahelyen serkenteni a vélekedésszerű tudati elemek progresszív fejlődését a meggyőződés, az elmélet és a tudományos igazság irányába. Természetesen a győzelmi mámortól és a beletörődéstől egyaránt mentesen. Csupa elvont fogalom, hallom a kedves Olvasó ellenvetését. De talán csak azért, mert a meggyőződés, az elmélet, tudományos igazság olyan szavak, melyekkel naponta találkozunk, azonban a fogalmak mélyére nem hatolnak. Elgondolkozott-e már pl. azon, hogy a meggyőződés szilárd, megalapozott nézet, világszemléletet és ebből eredő magatartás. Ehhez persze bizonyosság szerzésére van szükség. A bizonyosság a tudás, a helyzet biztos ismerete. Hányszor mond az ember véleményt úgy, hogy a dolgoknak csak a színét vagy a fonákját látja-láttatja. S ha ez a féligazság érzelmileg telített területet érint, sok félreértésre vagy sértődöttségre adhat okot. Például az egyik felszólaló így fogalmazott: „A faluban megszűntették a magyar iskolát“. Miért féligazság ez? Azért, mert abban a faluban mind a magyar, mind a szlovák tanítási nyelvű iskolát szüntették meg, mert körzetesítették. S ma már ezek a tanulók jól felszerelt teljesen szervezett iskolában tanulnak anyanyelvükön. S ha ennek a ténynek — hogy a tanulókat anyanyelvükön most már teljesen szervezett iskolában, képesített tanítók tanítják, mert megoldották a tanulók iskolába járásának, beutazásának problémáját —, ennek a ténynek a pedagógiai összefüggéseit magyarázva általánosítunk, és ismereteinket elméletté, elvi alapvetéssé tesszük, megállapíthatjuk: a körzetesített iskolában jobb oktatási-nevelési eredményeket lehet általában elérni. A féligazságokból nem lehet elmélet, abból csak nárcisztikus megalománia, nacionalizmus vagy sértő vádaskodás stb. lehet. Minden elméletet ugyanis a gyakorlatnak kell igazolnia. A tudományos igazság ezért a természet, a társadalom és a gondolkodás törvényszerűségeiről, a környező világ megismeréséről és tervszerű befolyásolásának módjairól szóló, a gyakorlattal igazolható ismeretek rendszere. S vajon az ismeretek, az, hogy az ön iskolájában — kedves Olvasó — tanítványt nevelnek, aki az életben jól megállja a helyét.meggyőződéssé, a szülők és a község minden lakosa meggyőződésévé lett-e? S vajon elősegítette-e a vélekedésszerű tudat: elemek, a doxa progresszív fejlődését azzal, hogy az anyanyelvű oktatás és a szlovákul szólás társadalmi szükséglete az episztémé, a meggyőződés, az elmélet, a gyakorlattal igazolt tudományos igazság irányába fej-'
