Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1979-04-01 / 8. szám - SzJ.: Az óvodai nevelésről / Figyelő
szeres, mindennapos foglalkozásai keretén belül old meg. Mivel mind ez ideig sem lehetséges valamennyi iskolába kerülő gyermek óvodai elhelyezése, bevezettek üj munkaformákat, különösen az ún. előkészítő osztályokat. Ezenkívül szemináriumokat szerveznek a szülők számára, beszélgetésekkel, társadalmi összejövetelekkel igyekeznek elmélyíteni a családdal való kapcsolatot. A szülőkkel való együttműködés az iskolaügy demokratizálódásának jelentős eszköze, hiszen ily módon sikerül csökkenteni a gyermek iskolára felkészítésében még mindig meglevő egyenlőtlenségeket (a szerző a szülők politikai, kulturális és műveltségi színvonalában levő eltérésekre gondol). (A. Kerková: Nová etapa v rozvoji predškolskej výchovy, 1978/79, 5. szám, 211— 215. oldal) Ugyanebben a számban egy óvónő már az új programmal kapcsolatos tapasztalatait ismerteti. Véleménye szerint a program úgy van összeállítva, hogy következetes megvalósítása esetén az alapiskola 1. osztályos tanítója építhet rá. Az óvoda igazgatónőjének lényegesen többet kell hospitálnia, mint azelőtt az egyes foglalkozásokon, mert az óvónők egyéni kezdeményezése a siker és az eredmény záloga (a Járási Pedagógiai Központ szemináriumai csupán általános tájékoztatást nyújtottak). Tagadhatatlan, hogy az új tervezet mind az óvónővel, mind a gyermekkel szemben igényes. Az óvónőknek tájékozódniuk kell az óvodai nevelés elméleti kérdéseiben, ismerniük kell al egyes nevelési területek cél- és feladat- rendszerét, meg kell ismerkedniük az 1. osztály tananyagával is, hogy tudják, milyen tevékenységet miért is kell beiktatni .A feladatrendszer részletes kidolgozásában a folyamatosságot kell szem előtt tartani, tudni, melyek az egyszeri és melyek az állandó feladatok. Elegendő időt kell fordítani pl. a matematikai készségek formálásában az osztályba sorolásnak. A gyermekek megállapítják a csoport elemeinek a különbözőségét, de nem a hagyományos módon. Könnyebb a kézzel fogható különbségek megállapítása — hány elemmel van több az egyes csoportokban. Nehezebb feladatot jelent, ha a gyermeknek azt kell megállapítania, hogy hány tárggyal van kevesebb egy másik csoportban. Itt nem látja a különbséget — logikailag kell megindokolnia (annyival kevesebb tárgy van, ahány- nyal kevesebb virág, kalács, négyzet stb. van az egyik csoportban). Az óvónőnek sok olyan példát kell alkalmaznia, melyek a logikus gondolkodásra nevelik a gyermekeket. Azt is tudatosítani kell, hogy valameny- nyi szervezeti forma (a játék, a foglalkozások, a szabad levegőn való tartózkodás, délutáni vidám tevékenységek) egyensúlyba hozandó az egyéni, önként választott és az irányított tevékenységekben. Az oktató-nevelő munka során valamennyinek egyenlő értéke van, ezért a program feladatait mindenfajta tevékenység során szem előtt kell tartani, nem sarkíthatok csak az egyes foglalkozásokra. (J. Krížová: První zkušenosti s novým programem na materské škole, 1978/79, 5. szám, 230—233. oldal). KÖZNEVELÉS Lengyel óvodákban címmel az 1978. évfolyam 40. számában olvashatunk érdekes tájékoztatást. Lengyelországban a gyermekek 47,7 százaléka jár óvodába 3—6 éves korig, tavaly a hatévesek 96,5 százaléka volt óvodás. Az óvodai reform bevezetésével az idei tanévtől kezdve az új óvodai programok átvették az elsőosztályos tantervek néhány elemét. Vannak matematikai, környezetismereti foglalkozások, s ami a legfontosabb: a lengyel gyermekek az óvodában tanulnak meg olvasni és az iskolában írni. Külön szép olvasókönyvük is van (a Mám 6 lat). Az iskolaelőkészítő foglalkozásoknak különböző formái vannak: a hagyományos csoportokon kívül az óvodák iskolaelőkészítő foglalkozásokat szerveznek azoknak gyermekeknek is, akik nem óvodások, otthon nevelkednek. Ez heti hat alkalommal három-három órát jelent, ez az óraszám azonban másképp is elosztható, rugalmasan variálható. Azokban a falvakban, ahol nincs óvoda, a foglalkozásokat az iskolában tartják. A csoportok átlagos létszáma harminc fő. A látogatót az első pillanatban megkapja az óvodák rendkívül ízléses, praktikus berendezése. A tágas, világos termekben a hosszanti fal mentén végig alacsony szekrénysor, szabad polcokkal váltakozva. A játékokon kívül itt kapnak helyet a foglalkozásokhoz szükséges eszközök: kartonlapok, gyurmák, ollók, szerszámok. Mindez könnyen hozzáférhető. A falakon sehol nincs álmodern falikép, boltban vásárolható műanyag figura, mint a hazai intézményekben ez oly gyakran előfordul. A gyermekrajzokon kívül az óvónők kézimunkái vannak, minden óvoda egyéni hangulatú. Sz. J. 256
