Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
1978-09-01 / 1. szám - Kmoskó László: Az értelemzavaró szakkifejezésekről
Kmoslcó Lá szio Az értelemzavaró szakkifejezésekről Mottó: „... Télen hegedülgetek, Nyáron „vályogot“ vetek, Sír a hegedűm négy húrja, Benne van a lelkem búja .. Már maga a mottóban idézett dal „SOS“ a figyelmes olvasónak, hogy a szakkifejezésekkel különösen a fordításokban nem volna szabad hazardírozni. A fordításokhoz alapos felkészültség szükséges. Hogy ezt miért állítom? Bizony, „talajszakértőnek“ kellene lenni ahhoz, hogy kitaláljuk: a dalban levő „vályog“ szócska vajon milyen „talajnemet“ jelent? Vályogból (tehát a magyar szakirodalom szerinti „középkötött“ talajból) téglát vetni, keramikai stb. tárgyakat készíteni, bajosan lehet. A hiányt betetőzi az is, hogy a középkötött (magyarul vályog) és a kötött, nehéz „talajnem“ (magyarul agyag); illetve ezek a szavak nemcsak a mezőgazdaságban, de a mű- • vészét, szobrászat, a kémiai, keramikai, építő-iparban is előfordulnak. Nos, mint a dalból is látjuk, magában az irodalomban is. Felmerül a kérdés; mit kell tudni ahhoz, hogy ezeket a szavakat helyesen értelmezve, a tudomány által megkívánt módon nevezzük el? Mindazok, akik a talajok tulajdonságainak; kötöttségének, hajszálcsö- vességének, beérettségének stb. jelentőségével csak részben is tisztában vannak, el kell ismerniük, hogy középkötött talajból (természetesen magyar értelmezésben) „vályogot“, illetve ebből készült téglát „vetni“ nem lehet, az szétesne. Hogy a dal az ellenkezőjét bizonyítja? Talán a szerzője ismerte a szlovák terminolóeiát? Kötve hiszem, de a válasz a kérdésre nem is olyan egyszerű. Mindenesetre, mint azt a nóta szövegéből olvassuk, „sír, fáj az ember lelke“, hogy gyakran elfelejtjük, hogy a talaj élőlény! Igen, bonyolult szervezet, amelyet nemcsak a „talajszakértőknek“ kellene ismerniük. A talajszakértői tudomány az egyedüli, amelynek alapján a „talajnemeket“ helyesen lehet elnevezni. Közismert, hogy a talaj osztályozását, elnevezését a szabad szemmel nem látható, 0,001-től 0,0001 mm nagyságú ún. koloidok mennyisége határozza meg! Ettől függnek a talaj tulajdonságai: szemcsézettsége, televény- és mésztar- talma, ez a két fontos alkotórész a talaj élete, típusa és neme, termékenysége, felhasználhatósága, okszerű művelése stb. A talajszakértői tudomány a „talajnemeket“ megnevezi. Ide sorolja: 1. a könnyű, 2. a középkötött és 3. a nehéz talajnemeket. Nos, ezeknek a talajnemeknek az értelmezéséről tudományos használa- ról, illetve elnevezéséről van szó. Nem árt ezért sem, hogy legalább „dióhéjban“ ismertetjük tulajdonságaikat és tudományos elnevezéseiket. A könnyű talajnemeket nem sorolom fel, mert ezek értelmezésénél, megjelölésénél a két nyelvben nincs különbség. Más a helyzet a középkötött és a nehéztalajoknál. A vályogtalajok a magyar szakiroda- lom szerint középkötött talajok. Körülbelül egyforma mennyiségű iszapnak és homoknak keverékei. Iszap-tartalmuk rendszerint kevesebb, mint az agyagtalajoké (25—60 %), a benne előforduló homok durvább, mint az agyagban, és érdes tapintású. A vályog a homoktalajtól abban különbözik, hogy rendszerint több benne az iszap, és a homok szemcséi finomabbak. Az iszap mennyisége és a homok- szemcsék finomsága szerint a vályogtalaj hol az agyagtalajokhoz, hol a ho27 /
