Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)

1979-04-01 / 8. szám - Síposs Béla: A Galántai Alapiskola 30 éve

Síposs Béla A Galántai Alapiskola 30 éve Jelentős évforduló előtt állnak Szlo­vákiában a magyar tanítási nyelvű alapiskolák: a közeljövőben ünnepük megalakulásuk 30. évfordulóját. Ez ar­ra kötelez bennünket, hogy felmérjük az elmúlt három évtizedben végzett munkánkat s az eredményekből és a fogyatékosságokból levonjuk a követ­keztetéseket. Erre az öszegező-felmérő munkára készülünk mi is a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában. Körül­tekintően tesszük, hiszen az eredmé­nyek következetes summázása hozzá­segít bennünket, hogy választ adhas­sunk a „hogyan tovább?“ kérdésre is. S mivel ez a kérdés nem csupán az iskola „magánügye“, hanem -a társada­lom is érdekelt benne, hadd szóljunk erről lapunk olvasótábora előtt is. A „jégtörő február“ után gomba módra szaporodó magyar tanítási nyelvű iskolák között, 1950-ben már ott találjuk a galántait is. Élvén az adott lehetőséggel, az anyanyelvű ok­tatás-nevelés jelentőségét és előnyeit felismerő szülők ez év szeptemberé­ben 133 tanulót írattak be iskolánk akkori két tagozatának három osztá­lyába. Az alapozás nehézségektől egyáltalán nem mentes munkáját ve­lük kezdte meg az úttörő szerepét vál­laló három pedagógus: Vadovics Tibor, Nagy Mária és BartalSký Ilona. Az azóta eltelt három évtized alatt iskolánk nagyot lépett előre, és ma a galántai járás legnagyobb magyar tanítási nyelvű iskolája. Pedagógusain­kat mindig az a cél vezérelte, hogy tanulóinkat megfelelően felkészítsék a továbbtanulásra és az életre. Nevelő­munkánkat a szocialista pedagógia elvei alapján, az elkötelzett pártosság szellemében végezzük. A szocialista hazafiságra és a proletár nemzetközi­ségre nevelés mellett arról sem fe­ledkezünk meg, hogy formáljuk diák­jaink egészséges nemzeti öntudatát. A pályaválasztásra nevelés terén igyek­szünk maximális összhangot teremte ni a tanulók képességei, érdeklődési kö­re és a társadalom természetes igé­nyei között. Tudatában vagyunk, hogy egy iskola létjogosultságának a felté­tele, hogy képes-e eleget tenni a vele szemben támasztott elvárásoknak, kö­vetelményeknek s ezt mennyiben tu­datosítják a szülők. Fokozott mérték­ben érvényes ez a nemzetiségi iskolák esetében, amelyek bizonyos értelem­ben többletmunkát végeznek, és a ma­gyar nyelv tanításával — többletmun­kát is nyújtanák. Azt is tudjuk — és ezt a Szocialista Nevelés januári szá­mában olvashattuk —, hogy minden ember azon a nyelven, a lingua ver- nákulá-n képes a legszilárdabb és a társadalom javára a leginkább gyümöl- csöztető ismeretek elsajátítására, amely nyelvet megfelelően beszéli. Ezt iga­zolja többek között az elméleti iroda­lom (pl. nemzetiségi iskola...], me­lyet a csehszlovák közoktatásfejlesztés tervezete jóváhagyott, kimondván, hogy hazánkban a magyar, az ukrán és a lengyel nemzetiségű fiatalok számára létesítendő, iskoláskor előtti intézmé­nyekben, az alapiskolákban és a kö­zépiskolákban a tanítás a tanulók anyanyelvén történik (Ďalší rozvoj československej výchovnovzdelávacej sústavy, SPN, Bratislava, 7. old., er­ről írt a Szocialista Nevelés 1978. évi októberi száma). Nem vitatjuk a szlo­vák nyelv elsajátításának a szükséges­ségét. A szlovák nelv színvonalas ok­tatásával szemben támasztott indokolt követelményeknek is természetesen eleget teszünk. Pozitívan értékeljük az e tantárgy tanításának bevezetését az első osztályban, a kiváló Képes Nyelv­könyveket, a módszertani kézikönyve­ket, továbbá a szakkifejezések kétnyel­vű oktatását a felső osztályokban a természettudományi tantárgyakban. Та. pasztalatalnk alapján az említett nyelv ilyen intenzív módon történő tanítása révén a tanulók — egyes kivételektől eltekintve — képesek megfelelően megtanulni szlovákul. Állításunkat egykori tanulóink százai bizonyítják, 235

Next

/
Oldalképek
Tartalom