Szocialista Nevelés, 1978. szeptember-1979. június (24. évfolyam, 1-10. szám)

1978-09-01 / 1. szám - Győry György: Nemzetiségi lélektan / A csehszlovák közoktatás továbbfejlesztésének tervezete

viszont a magyar nemzetiség megmaradásának és fejlődésének zálogát a minél kiműveltebb emberfők sokaságában látják. Kinek higgyünk?

• Lám, máris beugrott a krokodilpéldázatom, mert ennek a problémának ilyen módon való megközelítése a torz, partikuláris látásmód jele. A problémát csak tágasabb összefüggésrendszerbe ágyazva lehet vizsgálni (...)

Visszatérve a kérdés másik részére: nem értek egyet azokkal — és ez soksok vitámba kerül —, akik „a megőrzés és megmaradás“ jelszavával elvetik a többet tudás lehetőségét. Sem rövid, sem hosszú távon nincs igazuk, dk tulajdonképpen egy kínai falat vonnának maguk köré, elszigetelődnének, aminek az lenne a következménye, hogy lemaradnak. Márpedig a fejlődés azt az embert, azt a népet és azt a nemzetiséget lépi át legkönnyebben, amelyik lemarad. Az emberiség felgyorsult fejlődési tempóban él, és aki lemarad, az nem teljesíti az ember legértékesebb hivatását, hogy alkosson, hogy hozzájáruljon a fejlődéshez. Es aki nem járul hozzá a fejlődéshez, annak nincs joga a fejlődés gyümölcseit követelni, élvezni. Egy nemzetiség épp azáltal van előnyben, hogy két nyelvből, két kultúrából meríthet, hogy két, — mint Kodály Zoltán mondotta — „kultúra éltető fluidumában“ élhet, alkothat. Bűn volna ezt a helyzeti előnyt föladni! A magam életéből tudom, mekkora többletet jelent, hogy nemcsak a szlovák pedagógiai lapokat olvashatom, hanem a Köznevelést, a Pedagógiai Szemlét, a Magyar Pedagógiát is: hogy nemcsak a magyar irodalmat értem, érzem a magaménak, hanem a cseh és a szlovák kultúra kincseit is.

— Valóban lehet azonos mélységű kétnyelvűségben élni? Lehet két nyelven gondolkodni, álmodni? Kosztolányi azt tartotta, hogy csak az anyanyelvemen lehetek igazán „én“. Tudta ugyan, hogy a „messer“ kést jelent, de igazán elhinni sosem tudta. Lehet olyan fokú kétnyelvűségben élni, hogy valaki lelke mélyén igazán higgye: a messer kés, illetve a kés messer?

• A nemzetiségi kisebbségek általában kétnyelvűek. Egyik barátom szlovák- cseh kétnyelvűsége pl. olyan erős, hogy amikor cseh vagy szlovák szöveget olvas, automatikusan átteszi magában szlovák vagy cseh nyelvre, és ha beszélni kell a szövegről, úgy interpretálja szlovákul, illetve ha kell, csehül, mintha ezen a nyelven olvasta volna. Kívánatos lenne, hogy minél több országban, minél többen érjék el a két- vagy többnyelvűség ilyen szintjét.

A kétnyelvűségnek persze különböző fokozatai vannak. A csehszlovákiai magyarság általában nem éri el azt a fokot, hogy anyanyelvi szinten beszéljen szlovákul is. Érdekes jelenségnek lehetünk tanúi: az ún. réteges kétnyelvűségnek. Ez azt jelenti, hogy az emberek bizonyos dolgokról szlovákul beszélnek, másokról inkább magyarul. Az üzemben, a munkahelyen, a szaknyelvi közegben szlovákul beszél a legtöbb magyar is, mihelyt azonban kilép innen, és körülveszik a barátok, a családtagok, akkor velük már természetesen magyarul társalog. A szlovákiai magyarság jelentős részénél tehát a csevegés, a társalgás, az általános jellegű kommunikáció nyelve a magyar; szaknyelve azonban inkább a szlovák. Mindennek különböző okai vannak: szociális, műveltségi, de oka pl. az interperszonálisi kapcsolat is, s ez nemzetiségi és lélektani szempontból nem hanyagolható el. Az a fajta teljes kétnyelvűség egyébként, amelyről az előbb szólottám barátommal kapcsolatban, majdnem illuzórikus, és csak kevesen érhetik el. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a jelenleginél magasabb kétnyelvűségi fokra volna szükség — nemcsak nálunk, hanem a világ valamennyi nemzetiségi területén.

— Vannak nemzetiségek, amelyek rokontalanul, társtalanul állnak a világban, és vannak olyanok, amelyek egy „anyaország“ kultúrájához is kötődhetnek. A szlovákiai magyarság — miként a romániai, jugoszláviai, szovjetunióbeli és az ausztriai is — ez utóbbiakhoz tartozik. Kap-e a szlovákiai magyar oktatásügy Magyarországtól olyan segítséget ,hogy napi szinten tarthassa az anyanyelvi kultúrát?

• Mi, magyarok viszonylag önálló egységgé nőttünk itt, és mind sajáto22